Morgan egy hollófekete hajú szépség volt, hosszú sötét haja olaszbarna bőrén hullott le, és teste olyan karcsú ívekkel rendelkezett, mint egy finoman hangolt F1-es versenyautó. Sötét szemei, amelyek egykor fényesek és titokzatosak voltak, most szomorúak és üresek voltak. Negyvenes évei közepén járt, és egy szeretet nélküli házasságban rekedt, ahonnan nem volt kiút. A „válás” szót már felhozták korábban. Morgan férje, Dávid, egy nagyon sikeres helyi vállalkozás tulajdonosa, megígérte neki, hogy ha valaha is megpróbálja elhagyni, ügyvédekkel fogja eltemetni, és semmivel sem fog távozni, hajléktalan és magányos lesz élete végéig. Szolgájának és alkalmi kurvának tekintette. Alig érintette meg, kivéve, amikor orális szexet követelt, vagy amikor részegen jött haza egy üzleti találkozóról, és durván megerőszakolta. Ami a fiukat, Mátét illeti, aki nyári szüneten volt otthon az egyetemről, úgy tűnt, mintha csak egy gyorséttermi szakácsnak, mosodának és szobalánynak tekintené őt. Morgan azt gondolta, talán elvesztette a vonzerejét. De amikor a tükörbe nézett, tetszett neki, amit látott. Úgy érezte, jól öregszik. És az alapján, ahogy más férfiak nézték, szinte biztos volt benne, hogy egyetértenek vele. Mindez megváltozott egy végzetes napon. Morgan a szokásos hétfői rutinját végezte a ház körül, amikor hétfő reggel 9-kor megszólalt a csengő. Dávid az irodában volt, és Máté az apjával dolgozott, tanulva a szakma fortélyait. Ki lehet az? – gondolta magában. Kinyitotta az ajtót, de senkit sem talált ott. Balra és jobbra nézett, de semmit sem látott. Aztán észrevette a csomagot a lábánál. Egy rózsaszín doboz volt, nagy rózsaszín masnival. Felvette és megvizsgálta. Volt rajta egy címke. Megdöbbent, amikor látta, hogy neki címezték. Átnézte, megfordította a dobozt, és minden oldalát ellenőrizte, mielőtt bevitte a házba. Leült a kanapéra, majd a dohányzóasztalra helyezte a dobozt maga előtt. Megállt egy pillanatra, mielőtt finoman kibontotta a masnit és kinyitotta a dobozt. Amikor levette a fedelét, egy gépelt üzenetet talált nagybetűkkel a tartalom tetején. MORGAN, VEDD FEL EZT A RUHÁT, AMÍG A HÁZIMUNKÁT VÉGZED MA 4 ÓRÁIG, AZTÁN VISSZAVÁLTHATSZ A SZOKÁSOS RUHÁIDBA. Összeráncolta a homlokát. „Kitől van ez?” – kérdezte magától. „Ismerik a nevemet és tudják, mit csinálok.” Felkiáltott, amikor kihúzta a dobozból a tartalmat és felemelte. Egy áttetsző rózsaszín hálóing volt. „Ó, Istenem! Ezt nem hordhatom! Átlátszik! Miért is viselnék bármit?” Az asztalra helyezte a fehérneműt. Álla leesett, amikor kihúzta a másik anyagdarabot. „Ezek bugyinak vannak szánva? Ezek…ezek…ez egy zsinór, amelyhez egy átlátszó csipke van rögzítve!” Újra megnézte az üzenetet. VEDD FEL EZT A RUHÁT, AMÍG A HÁZIMUNKÁT VÉGZED. Ez nem javaslat volt, hanem parancs. Dávidtól van? Lehetséges ez? Talán meg akar lepni, és azt akarja, hogy valami szexi legyen rajtam, amikor korán hazaér. Talán változik. Talán végre nőként kezd látni, és nem csak a személyes szemetesként! Évek óta először töltötte el a remény. A hálószobába rohant, és belebújt a szexi ruhába. Csípőjére tette a kezét, és megcsavarta magát a tükör előtt. Bár fel volt öltözve, egy darabja sem volt elrejtve barna testének. Egy mosoly nézett vissza rá. „Jól nézek ki ebben,” kuncogott. „Még mindig megvan, lány!” Ahogy a házban dolgozott, egyre kényelmesebben érezte magát abban a kevés ruhában, amit viselt, sőt, még izgatott is lett. Elfelejtette, milyen érzés szexi nőnek lenni, aki provokatív ruhát visel. Néha megállt és hallgatózott, azt gondolva, hogy talán hallotta az ajtó nyitódását. De ez sosem történt meg. Végül, 4 órakor visszaváltott a szokásos mindennapi ruháira. Még egy pillantást vetett a szexi ruhára, mielőtt összehajtotta és elrakta. Vacsorát készített, amikor a fiúk 5:30-kor hazaértek aznap este, ahogy a férje elvárta. Vacsora után Máté a szobájába ment, Dávid az újságot a teraszra vitte, és Morgan kitakarította a konyhát. Csak egy újabb nap az Allen háztartásban. De ez más volt. Amikor Morgan befejezte a konyhában, csatlakozott a férjéhez a teraszon. „Köszönöm az ajándékot ma,” mondta halkan. „Ajándék? Milyen ajándék?” mondta az újság mögül. „Tudod? A csomag, amit ma reggel küldtél.” „Nem küldtem neked semmilyen kibaszott csomagot ma reggel, asszony. Fontosabb dolgaim is vannak, mint hogy neked kibaszott csomagokat küldjek. Képzelődsz.” „Ne játssz,” kuncogott. Letette az újságot és rámeredt. „Asszony, mondtam, hogy nem küldtem neked semmilyen kibaszott csomagot vagy ajándékot,” mordult rá. „Milyen játékot játszol? Féltékennyé akarsz tenni vagy mi? Azt akarod, hogy azt higgyem, van egy barátod, aki ajándékokat küld neked vagy mi?” „Mi? Nem! Semmi ilyesmi. Csak azt hittem…” „Tudod mit? Most, hogy említed, tényleg van egy ajándékom neked.” Egy pillanatra megdobbant a szíve. Egészen addig, amíg el nem kezdte húzni az övcsatját és lehúzni a cipzárját. „Ott! Haha! Ott van a kibaszott ajándékod!” nevetett, miközben lengette ernyedt férfiasságát felé. „Mi van? Nem akarod az ajándékodat?” „Én…én…” „Gyere ide, térdelj le, és csináld, amit a legjobban tudsz, ribanc,” morgott. „De…de…Máté kijöhet. A szomszédok megláthatnak.” „És mit fognak látni?”
Látni fogják, ahogy egy kibaszott kurva leszopja a férjét. Most gyere ide!” Komoran felállt a székéből és odalépett hozzá. Ő egy ferde mosollyal figyelte, ahogy lassan letérdel a lábai közé. A kezét az övére cserélte, és lassan az ölébe hajolt. „Ohhhhhh igen, ez az, pont ott,” nyögte, amikor a szájába vette. „Most szopd jól. Szopd úgy, mint a jó kis kurva, aki vagy, és talán kapsz egy ajándékot,” kuncogott. Érezte, hogy gyorsan növekszik a szájában. Nem volt hatalmas, vagy akár nagy. De hagyta, hogy elhiggye, hogy az övé a legnagyobb fasz a világon. „Ez az. Hogy tetszik szopni azt a kövér faszt? Hogy tetszik?” sziszegte. Bólintott a fejével. „Mmmmmhmmm. Mmmmhmmmm.” A kezét a feje hátuljára tette és nyomta. „Gyerünk, ribanc. Ne szarakodj, és vedd be az egészet!” Ahogy már oly sokszor tette, könnyedén bevette a torkába a makkját. „Oh igen! Oh bassza meg, igen!” Egész nap furcsán izgatottnak érezte magát. Bár a férje orális kielégítése már rutinná vált, egyre inkább felizgatta magát. A kezét a rövidnadrágjába csúsztatta, és felsikoltott, amikor először megérintette saját kezét. „Hé! Mi a fasz! Magadat ujjazod? Hagyd abba ezt a szart! Koncentrálj arra, amit itt csinálsz! Ez rólam szól, nem rólad, te kibaszott ribanc!” Kirántotta a kezét a nadrágjából, és keményebben kezdte szopni, mint valaha. Azt akarta, hogy ez gyorsan véget érjen. Hamarosan érezte, hogy lüktet a szájában. „Oh igen! Ez az, ott van! Jézusom, ez az! Szent szar, máris elélvezek!” Gyorsan felállt, megragadta a haját az egyik kezével és hátrahúzta, majd a másik kezével megragadta a csillogó farkát, és elkezdte verni magát néhány centire az arcától. „Bassza meg! Bassza meg! Fuuuuuuuck!” A csípője rángatózott. Egy vastag köteg lövellt ki a farkából, és az arcára fröccsent. Egy másik kis spricc az állára esett és a pólójára csöpögött. Előrehúzta a fejét, és újra a szájába nyomta a farkát. „Ott van! Szopd szárazra! Szopd szárazra a golyóimat, te ribanc!” Néhány lökés után az arcába, elengedte a haját, és visszaesett a székébe. Ránézett a spermás arcára és nevetett. „Ha ha ha! Itt az ajándékod! Tetszett? Tetszett az ajándékod, ribanc?” Tudta, hogy pontosan milyen választ vár tőle. „Igen. Nagyon tetszett. Köszönöm,” mondta halkan. „Ha ha ha! Gondoltam, hogy tetszeni fog!” Megállt. „Tudod, ha a vállalkozás valaha is tönkremegy, kiállítunk az utcára. Tudod, hogy tudsz szopni, az biztos.” „Miért kell ilyeneket mondanod nekem?” kérdezte halkan, miközben felállt. „Mert egy fasz szerető kurva vagy, azért. Most menj, tisztítsd le azt a szart az arcodról, mielőtt a fiad meglát.” Épp időben távozott. Néhány pillanattal később, Máté jelent meg a teraszajtónál. „Minden rendben, apa? Azt hittem, hallottam egy csomó kiabálást?” „Oh igen, minden rendben van. Anyád olyan kanos kis ribanc! Egyszerűen nem tudott várni, és itt leszopott. Kicsit meglepett, de minden rendben van. Minden rendben.” „Jézusom, apa! TMI!” Dávid nevetett. „Oh, ne légy ilyen drámai! Anyád szereti a faszomat, mit mondhatnék? Ha ha ha!” nevetett, miközben Máté visszasétált a szobájába. Morgána elment az egyetlen fürdőszobába a házban, és a tükörbe nézett. Megfogott egy törölközőt, leült a WC-re, az arcát a törölközőbe temette, és halkan sírni kezdett. ***** A kedd csak egy újabb nap volt, ahogy a szokásos keddi rutinját végezte. Egész nap azon tűnődött, ha nem Dávid küldte a csomagot, akkor ki lehetett az? Ki lehetett az? A gondolat, hogy van egy titkos hódolója, szórakoztatta. Időnként ellenőrizte a bejárati ajtót, hogy nem dobtak-e le egy újabb rejtélyes csomagot. De nem jött csomag. Amikor este elkezdte a vacsorát készíteni, eszébe jutott, hogy talán ez lesz az egyetlen csomag, amit a „titkos hódolójától” kap. A gondolat kissé elszomorította. ***** Szerda reggel, miközben a mosást válogatta, megszólalt a csengő. Először megdermedt. Lehet, hogy az?! Az ajtóhoz rohant és kinyitotta. Sajnos, senki sem volt ott. A szíve megdobbant, amikor meglátta a csomagot a lábánál. Felkapta a dobozt és a nappaliba rohant, ahol a dohányzóasztalra tette, ahogy az első csomaggal is tette. Ez nehezebb volt, mint az előző doboz. Ez a csomag királyi kék színű volt, fényes kék szalaggal. Óvatosan felemelte a fedelét. Ismét volt egy gépírott üzenet a tetején. JÓL TELJESÍTETTÉL HÉTFŐN, MORGÁNA! PONTOSAN KÖVETTED AZ UTASÍTÁSOKAT, MÉG BÓNUSZT IS ADTÁL A FÉRJEDNEK. Felnyögött, amikor ezt olvasta. Hogyan…honnan tudta?! Az üzenet folytatódott. TUDOM, HOGY MA MOSÁS NAPOD VAN. Honnan tudja ezt?! DE ARRA KÉRLEK, HOGY VISELD EZT A RUHÁT 16 ÓRÁIG, AHOGY HÉTFŐN IS TETTED. Kiemelte a ruhadarabot a dobozból. Egy csipkés sötétkék fűző volt harisnyatartókkal. Volt hozzá illő harisnya és egy tanga is, amelyen egy apró háromszög alakú anyag volt. A ruhadarab alatt egy másik üzenet volt. Felnyögött, amikor elolvasta. 15 ÓRA UTÁN HASZNÁLHATOD A DILDÓT. Leesett az álla, amikor felemelte a papírt.
Ott volt. Egy hatalmas, sötétbarna dildó. Habozva nyúlt a sekély dobozba, és megragadta. Nehezebb volt, mint gondolta volna. És sokkal élethűbb. Az erek részletei, amelyek a vastag tengely köré tekeredtek, lenyűgözőek voltak. Bámulta. „Ez lehetetlen! Ez a dolog háromszor akkora, mint Dávid!” Forgatta és tanulmányozta. „Lehetetlen!” De, nagy meglepetésére, már a gondolat is, hogy ez a szörnyeteg benne lesz, felizgatta és nedvessé tette. A hálószobájába vitte a tartalmát, és az ágyra fektette. Lehúzta a rövidnadrágját és pólóját, majd belebújt az új ruhájába. Még sosem viselt harisnyatartót, így egy kicsit küzdelmes volt. De amint mindent összerakott, azonnal szexinek érezte magát. A tükörbe nézett. „A francba! Ez forró!” Miután megcsodálta magát, visszatért a házimunkához. Minden alkalommal, amikor átment a hálószobán, hogy felakasztjon egy inget vagy zoknit tegyen a fiókba, látta a dildót az ágyon feküdni. Szinte mintha hívta volna. Minden alkalommal nagyobb volt a kísértés. Kora délután, amikor egy adag ágyneműt húzott ki a mosógépből, megdermedt. Általában ezeket a szárítókötélre akasztom. Kint. Ez azt jelenti, hogy ki kell mennem…kint…ebben! Jaj, istenem. Ha a szomszédok meglátnának ebben…Összegyűjtötte az ágyneműt, és az erkélyajtóhoz sétált, majd mérlegelte a lehetőségeit. A kerítés elég magas. Azt hiszem, rendben lesz. Nem hiszem, hogy bárki is…meglátna. Lassan kinyitotta a tolóajtót, majd úgy lépett a cement teraszra, mintha üvegszilánkokkal borított mezőre lépne. Megállt, és gyorsan körülnézett. A terep tiszta volt. Gyors léptekkel a szárítókötélhez sétált, majd gyorsan felakasztotta az ágyneműt és rögzítette őket. Miután befejezte, felkapta a kosarát, és visszasietett a házba. Amint becsukta maga mögött az ajtót, lihegve dőlt neki. Egy mosoly jelent meg az arcán. Micsoda izgalom! A következő 90 perc lassan telt. 14:10. 14:20. 14:40-kor kiment, hogy összegyűjtse az ágyneműt, ezúttal sokkal kényelmesebb tempóban, szinte remélve, hogy valaki meglátja. Visszahozta a kosarat a hálószobába, hogy összehajtogassa, ahogy minden szerdán évek óta. De ma ott volt ez a dolog az ágyon. Rápillantott, majd az órára. 14:50. A szoba egyre melegebb lett. 14:55-kor a teste forró volt. Elképzelte, hogy a kezében tartja. 14:58-kor elkezdte kikapcsolni a harisnyatartóit. 14:59. Amikor az óra elérte a 15 órát, az alsóneműje a bokája körül volt. Kilépett belőle, megragadta a gumifallikuszt, és az ágyra ült, a fa fejtámlának támaszkodva, lábai szétterültek az ágyon. A teste lángolt. Maga elé tartotta. „Lehetetlen,” suttogta, miközben lenézett a duzzadt hasítékára. Kényelmesebb pozícióba helyezkedett, visszahúzta a lábait, és leengedte a vastag eszközt a lábai közé. Sóhajtott és lehunyta a szemét, amikor a gumi először érintette. Természetesen sokszor maszturbált már. De soha nem használt még ilyesmit. Dúdolt, miközben a hegyét végighúzta a hasítékán. Felsikoltott, amikor először nyomta be, majd felkiáltott, amikor a feje elválasztotta az ajkait. A feje hátrahanyatlott. „Óóóóóóóóóó, Istenem,” nyögte, amikor az első négy hüvelyk becsúszott. Nem emlékezett, mikor volt utoljára bármi is, ami akár csak távolról is hasonlított egy férfi tagjára a különleges helyén. Úgy érezte, mintha a teste lángolna. Lenézett, és látta, hogy a szerszám több mint fele még mindig kilátszik. „Szent szar,” sóhajtott. Lassan elkezdte ki-be csúsztatni az eszközt, nyögve és alsó ajkát harapdálva. Egyre teltebbnek érezte magát. Elfelejtette, milyen izgalmas érzés, amikor egy férfi van benne. Lenézett. Csak az alapja látszott. „Ó, a kurva életbe,” nyögte. A lökések egyre hosszabbak és gyorsabbak lettek. A nyögései egyre hangosabbak és hosszabbak lettek. Hamarosan az ágyon feküdt és vonaglott. Az egyik kezével a bőséges mellkasát markolászta, miközben a másikkal pumpált. A csípője emelkedni és süllyedni kezdett. „Ó, istenem, igen. Igen. Ó, istenem, igen,” nyögte. Bukdácsolni kezdett. A döfései egyre keményebbek lettek. „Ó, istenem! Ó, istenem, igen! Igen! Igen! Ó, istenem, igen! Ó, istenem! Ó, istenem! Igen! Igen! Dugj meg! Dugj meg! Igen! Igen! Guh! Guh! Nnnnnngggghhhh aaaaiiiiiyyyyyeeeee!” Úgy érezte, mintha egy július 4-i tűzijáték robbant volna fel a karcsú testében. Minden idegvégződése lángolt. Az idő megállt. Az elméje kiürült. Miután napoknak tűnő idő eltelt, a teste az ágyba süllyedt. Lehunyta a szemét. A mellkasa emelkedett és süllyedt, ahogy próbált levegőt kapni. Ez volt a legintenzívebb orgazmus, amire emlékezett. Ez volt a legközelebbi dolog a szexhez, amit évek óta tapasztalt. ***** Csütörtök jött és ment csomag nélkül. De aznap megváltozott a szokásos csütörtöki rutinja. A hétfői rózsaszín hálóingben végezte a házimunkát, és délutáni szünetet tartott az új barna szeretőjével. A péntek általában könnyű nap volt. Néhány kisebb házimunkán kívül a péntek többnyire az ő napja volt. Amíg reggel 9-kor meg nem szólalt a csengő. Átrohant a házon, és kinyitotta az ajtót. „A francba!” kiáltotta, amikor senki sem volt ott. De egy újabb csomag volt a lábánál. Gyorsan a kanapéhoz sétált, és a csomagot a dohányzóasztalra tette. Ez egy egyszerű fehér doboz volt, sokkal kisebb, mint az előző kettő, egy egyszerű fehér masnival. Ismét az első dolog, amit meglátott, egy üzenet volt, amikor kinyitotta a dobozt. Ez rövid és lényegre törő volt. VEDD FEL MOST.
furcsának találta, de egyenesen a hálószobába ment. Az első dolog, amit kihúzott, egy csipkés fehér félmelltartó volt. „Mi a…” mondta magában, amikor felemelte. Ennek ellenére levetkőzött és felvette a melltartót. Tökéletesen illeszkedett a kerek és feszes 36C-s melleire. Következett a hozzá illő fehér tanga és egy újabb üzenet. Miután felvette a tangát, elolvasta az üzenetet. VEDD FEL A TELEFONT. Alighogy félretette az üzenetet, a mögötte rejtőző telefon felvillant, megijesztve őt. Habozva felvette a telefont. „H-h-hello?” „Szia, Mónika,” jött a mély, rekedtes válasz. „Nagyon jól csinálod. Nagyon jól követed az utasításokat.” „Ki ez?” „Ez nem fontos. Ez a telefon csak hívásokat tud fogadni. Nem tudsz vele hívni. Van egy fülhallgató a dobozban. Tedd fel.” És valóban, ott volt, megvilágítva a dobozban. A fülére tekerte és behelyezte a vevőt. „Rendben, rajtam van.” „Hallasz rendesen?” „Igen.” „Jó, jó. Szeretnéd a következő utasításokat?” „Ööö, persze.” „Van egy hosszú fekete kabát a szekrényedben.”Honnan a francból tudja ezt?! „És fekete magas sarkú.”Szerencsés tipp! „Vedd fel őket.” „Most?” „Igen, természetesen.” „Ööö, rendben.” A kabát combközépig ért. A magas sarkú csak kiemelte hosszú, tónusos lábait. „Rendben. Most mi legyen?” „Küldök neked egy címet SMS-ben. Azt akarom, hogy menj oda.” „Mi? Most?” „Igen, természetesen.” „De nincs autóm.” „Nem baj. A cím három háztömbnyire van tőled.” „Szóval azt akarod, hogy így öltözve sétáljak el egy címre?” „Igen.” „És ha nem megyek?” A hang felnevetett. „Ó, Mónika. Tudod, hogy akarod. Tettem eddig bármit is, ami miatt kételkednél bennem?” „Nos, nem, azt hiszem nem.” „Akkor miért lenne ez más? Ráadásul nem szeretnéd, ha a fiad és a férjed meglátnának egy hatalmas dildóval a puncidban, ugye?” A szavak úgy érték, mint egy kalapácsütés. „Mi…mi…te…te nem tennéd!” „Csak menj a címre, Mónika.” „Rendben. Elmegyek a címre,” sóhajtotta. „Jó. Néhány perc múlva találkozunk.” A telefon elsötétült, majd egy üzenettel pittyegett. Az volt a cím. Izgalom és balsejtelem keverékével sétált az utcán. Július közepe volt, és egy rövid, begombolt kabátot viselt, alatta szinte semmit. Az a gondolat, hogy a környékén és az emberek között sétál, tudva, mi van a kabátja alatt, de ők nem tudják, meglepő módon adrenalinlöketet adott neki. Egy idegen címre menni, hogy találkozzon ezzel az idegennel, aki szexi üzeneteket küldött neki, egyszerre volt izgalmas és baljós. Amikor odaért, amit címnek gondolt, megállt. Megnézte a telefonját, hogy ellenőrizze, helyes-e a cím. A szíve elszorult a félelemtől. Egy régi, elhagyatott raktárépület előtt állt. Mindenféle gondolatok cikáztak a fejében. Mi van, ha azért csalta ide, hogy megerőszakolja? Vagy megossza a barátaival? Vagy elrabolja? Vagy megölje? Az elméje zakatolt. Hirtelen megcsörrent a telefon. Megnyomta a gombot a fülhallgatóján. „Mire vársz, Mónika?” „Én…én…ez…” „Minden rendben lesz, Mónika. Senki sem fog bántani. Ez az utolsó dolog, amit szeretnék. Kérlek, gyere be.” „Ööö. R-r-rendben.” Átsétált az utcán és belépett a sötét, piszkos raktárba. Egy sor folyosón vezette végig, míg el nem érte a célját.