Ez a műsor részben fikció, és tartalmaz nem konszenzuális interakciókat, vérfertőzést heteroszexuális, meleg és biszexuális helyzetekkel. Ha ezek nem neked valók, kérlek, ne olvass tovább. Ez az első kiadvány egy prológus, szerintem nagyszerű hely a kezdéshez, de nincs benne azonnali „akció”, és a legtöbb történet mélyreható lesz a kapcsolatok bemutatásához. Minden szereplő 18 éves vagy annál idősebb bármilyen szexuális tartalom esetén. Remélem, hogy annyira élvezed majd néhány emlékemet és fantáziámat, mint én.
Prológus
Nagy, kiterjedt családban nőttem fel, mindannyian erős katolikus gyökerekkel. Heti egyszer templom, az adott évszakokban kétszer, imák az étkezések előtt; nem untatlak ezzel többet, mint amennyire már megtettem. Ennek a neveltetésnek ellenére mély önbizalomra tettem szert a nagyrészt folyékony szexualitásomban és kielégíthetetlen szexuális étvágyamban. Kíváncsiságom nagyon fiatalon kezdődött, és már akkor észrevettem a fiúkat és lányokat egyaránt. Bár soha nem találtam saját testvéreimet érdekesnek, a kiterjedt családom más tagjai gyakran felkeltették a figyelmemet és vágyaimat. Nem igazán tudom, hogyan fogadtam el ilyen gyorsan, hogy ez helyes és normális az otthoni környezetemben, de itt vagyunk.
Dél-Nyugat Magyarországon felnőve hozzászoksz, hogy az év négy hónapjában általában hideg idő van, négy hónapig rendkívül hideg, ami a maradék négy hónapot elviselhetetlenül forróvá és párássá teszi. Ennek ellenére mindig is értékeltem a nyári ruházatot, és mivel sokféle nem iránt érdeklődtem, mindig volt mit nézni. A nyár igazán a kedvenc évszakom lett, amikor 19 évesen a nagynénémhez és nagybátyámhoz, valamint öt unokatestvéremhez költöztem, hogy egy másik városban kezdhessem meg az egyetemet. Nagyon nagy házuk volt hat hálószobával, hatalmas közös területekkel a pihenéshez vagy vendéglátáshoz, de a hátsó medence volt az, ami igazán izgatott. Ki ne értékelne egy nagyszerű helyet, ahol lehűtheti magát a hőségben? Fogalmam sem volt, hogy a medence melletti idő hogyan fogja befolyásolni a kapcsolatomat az unokatestvéreimmel.
A nagynéném és nagybátyám szépségét soha nem hagytam figyelmen kívül, miután 10 éves korom körül felfedeztem. Magas és vékony volt, meleg, barátságos modorral. De az a képessége, hogy nagy családját cselekvésre ösztönözze egy parancsoló jelenléttel, volt a legvonzóbb tulajdonsága. A nagybátyám még magasabb volt, izmos testalkattal és markáns vonásokkal. Biztosan kiegészítette dinamikájukat azzal, hogy szórakoztató és gyakorlatias volt, szinte színházi jelleggel végezve mindennapi életét. Ez a sorozat nem igazán róluk szól, de fontos hangsúlyozni, hogy szépségük annyira mélyen beivódott öt gyermekükbe. Nehéz elhinni, nemhogy leírni, mennyire vonzóak voltak az öt unokatestvérem mind fizikailag, mind személyiségükben.
Klára volt a legidősebb, 21 éves. Nem emlékszem, mikor jöttem rá, hogy milyen lenyűgöző nő. De 190 cm magas volt, és a család legmagasabb tagja, így kitűnt. Mindig vékony és sportos volt, mint a nagynéném; sportokban, az egyházi közösségben és az iskolai tanácsban is részt vett. Az alapképzés utolsó évében járt, és még két évig tervezett folytatni, hogy állatorvos legyen, ami az élőlények iránti elbűvölő szeretetéhez vezetett. Amióta csak emlékszem, szenvedélye volt az állatok, a növények és még a rovarok iránt is. Ez a részvét és a gyógyítás és növekedés iránti valódi vágy mindig felfrissített és valahogy elbűvölt.
A bátyja, János, 20 éves volt, amikor odaköltöztem; első pillantásra egy igazi sportoló. Jól ápolt, 185 cm magas, mint a nagybátyám, és éles öltözködésű, amikor az alkalom megkívánta, a legjobb márkákban pompázott. Mindenki azt feltételezte róla, hogy tipikus sportközpontú srác, személyiség nélkül és kegyetlen modorral. Egy óra Jánossal, és mindenki le volt fegyverezve bájától és nyugalmától, eloszlatva minden tévhitet, amit a megjelenése alapján róla alkottak. János egy nyári edzőtáborban volt Wisconsinban focizni, amikor odaköltöztem, azt csinálva, amit az egyetlen igazi szerelmének gondoltam.
Márk és Pál, az ikrek, néhány hónappal fiatalabbak voltak nálam, és a nyár végén töltötték be a 19-et. Ők voltak a család legalacsonyabb tagjai, mindössze 178 cm magasak, de mindig a legmagasabb jelenlétet képviselték egy szobában. Vékonyak, de izmosak voltak, sokat fociztak, és abszolút fenomenális zenészek voltak, nagybátyám drámai képességeiből merítve. Klisé szerű iker-csintalanság mindig jelen volt, és mindenkinek és mindenkinek szórakozást csináltak, amikor csak lehetett, miközben valahogy mégis mindenkit elbűvöltek. Mi töltöttük a legtöbb időt együtt felnőttként, és reméltem, hogy ez a nyár sem lesz kivétel. A legnagyobb szobával a tetőtérben, három valamennyire privát hálófülkével, az ő szobájukban voltam elhelyezve az elkövetkező tanévben.
A legfiatalabb unokatestvérem, Luca, 18 éves volt, és már most is figyelemre méltó 185 cm magas, mint János, és megmagyarázhatatlan képességgel rendelkezett, hogy bárkivel beszéljen. Szerény és kíváncsi hozzáállása bármely témához nagyon kedveltté tette, és egyfajta bizalmasává vált még néhány idősebb unokatestvéremnek vagy nagynénémnek és nagybátyámnak is a családjukon kívül. A legtöbben azt hitték, hogy néhány évvel idősebb, mint valójában, és nem az utolsó évét tölti a középiskolában. Annak ellenére, hogy a legkisebb testalkattal rendelkezett, kissé visszahúzódó volt, és naivnak tűnt mások gondolatai/észrevételei iránti kíváncsiságával, megtanultam, hogy a legélesebb esze és intelligenciája volt, amit valaha ismertem. Még mindig gyakran megdöbbent, hogy ez a család létezik. Milyen valószínűtlen, hogy két vonzó, nagylelkű felnőtt valahogy ilyen sikeres lehet az életben és öt ugyanolyan vonzó és nagylelkű gyereket neveljen.
A szüleik báját és szépségét valószínűtlen módon saját magukban is felülmúlták. De a legvalószínűtlenebb része az egésznek (és amiért gyakran tartom magam a legszerencsésebb embernek a világon), azok a dolgok, amiket az öt unokatestvéremmel tettem abban az évben, amikor velük éltem.