A szállodai szobától a mozgássérült fürdőszobáig
Amikor másnap reggel felébredtem, tudtam, hogy előző nap alaposan megdolgoztak. A fenekem fájt, miközben végeztem a reggeli tisztálkodást. A fájdalom megérte, és küzdöttem, hogy kordában tartsam a reggeli merevedésemet. Olyan könnyű lett volna egy gyors maszturbálás, de éhes voltam, és élvezni akartam az utolsó reggelimet a Grand Hyattban Budapesten. A konferencia, amire a főnököm sok pénzt költött, hogy elküldjön, végre véget ért. Nem mintha minden előadáson részt vettem volna, vagy figyeltem volna azokra, amelyeken megjelentem. Ez az üzleti út Budapestre felszabadította a meleg hajlamaimat. Találkoztam egy fiatal sráccal egy pornómoziban, és mielőtt észbe kaptam volna, már az első farkat szoptam. Aztán megdugtuk egymás mocskos lyukait. Ez egy diszkrét nyaralási románc volt, ahol Gáborral kísérleteztünk a szexualitásunkkal. Rendkívül vonzó volt, vékony testalkattal és hosszú hajjal, amit lófarokba kötött. Meleg volt, de kevés tapasztalattal rendelkezett. Most, ma, pénteken, mindketten sokat tanultunk a meleg művészetek finomabb aspektusairól. Volt valami egyedi Gáborban, ami lehetővé tette számomra, hogy minden gátlásomat elhagyjam. Már elment, és máris hiányzott. Később, reggelinél, éppen SMS-t akartam küldeni Gábornak, de ő megelőzött, és megkérdezte, hogy érzem magam. Fájó, válaszoltam, de boldog. „Ugyanígy,” írta Gábor, „remekül érzem magam, és szeretném újra csinálni.” „Nem hiszem, hogy ilyen hamar újra el tudnálak viselni,” viccelődtem. „El tudnál viselni?” A farkam azonnal megkeményedett a gondolattól, hogy megdugom az ő fiatal fenekét. Sajnos, ki kellett jelentkeznem, és a járatom 16 órakor indult, így nem volt időnk Gáborral egy utolsó kalandra. „Kivehetném a délutánt szabadnapnak,” ajánlotta Gábor, és a szívem kihagyott egy ütemet. „Nincs hová mennünk,” mondtam, és elmagyaráztam a helyzetemet. „A pornómozi?” „Csak 17 órakor nyit.” „Nos, szeretnélek még egyszer látni.” „Mi lenne egy ebéddel a városban?” kérdeztem. „Persze, ott tudok lenni egykor.” Miután megbeszéltük a találkozót, visszamentem a szobámba, és boldogan csomagoltam. Megfogtam a bőröndömet, és utoljára körülnéztem a szobában, újraélve az előző éjszaka érzéki tevékenységeit büszkeséggel. Húsz perccel később a városban sétálgattam, és egy tésztabár mellett döntöttem ebédre. SMS-ben elküldtem a helyet Gábornak, és meglepetésemre már úton volt, és divatosan korán érkezett. Megvettem Gábornak a választott tésztadobozt, és egymás mellett ültünk egy hosszú padon az étkezőben, amely gyorsan megtelt az irodai tömeggel. Időnként Gábor a körmeit a lábamhoz érintette egy incselkedő gesztussal, jelezve, hogy akcióra vágyik. Én is, de egy diszkrét helyszínre volt szükségünk a játékhoz. „Én is játszani akarok,” mondtam, miközben húsos és tésztás falatokat ettem, „de nappal van, és nem jut eszembe egy hely sem.” „Nekem sem,” sóhajtott Gábor, „de már az is elég, hogy újra látlak.” „Ugyanígy,” mosolyogtam a bókra, „remek hét volt.” „És mi lesz veled ezután?” kérdezte Gábor. „Nem tudom,” mondtam egy pillanatnyi gondolkodás után, „ez egy váratlan helyzet volt, egyedi.” „Nekem is,” nevetett Gábor, „kétlem, hogy valaha is ilyen szerencsés leszek.” „Egy vonzó úriember, mint te, megtalálja, amit keres.” „Mellettem ül.” Ugyanígy éreztem, egy furcsa módon, amit nem tudtam megmagyarázni. Izgalmas volt Gábor társaságában lenni. Jó megjelenése, vékony testalkata, szexuális energiája és édes, de férfias hangja lenyűgöző volt. Egy üresség, semmi sem marad, amikor el kell indulnom a repülőtérre. „Ha csak lehetne, ugye?” válaszoltam gyengén, „ha tovább maradhatnék, megtenném.” „Mi van hosszú távon?” „Nem látom magam, hogy Budapestre költöznék,” mondtam, „és nem látom, hogy te Szegedre költöznél.” „Hmm, igaz,” válaszolta Gábor, arcán szomorú kifejezéssel, „csak képzeld el a lehetőségeket, ha együtt lehetnénk?” Hidd el, semmi másra nem gondoltam az előző este óta. Miután Gábor elhagyta a szállodai szobámat, nem tudtam ellazulni, és úgy döntöttem, hogy iszom néhány késő esti sört, hogy segítsen lecsillapodni. Ahogy a sör folyt, megkérdőjeleztem a szexualitásomat, és azon tűnődtem, hogy meleg vagy biszexuális vagyok-e legalább. Az a kétes következtetés, amire jutottam, az volt, hogy Gábor és az ő egyedi személyisége nyitotta meg az elmém a szexuális lehetőségek előtt. Kétlem, hogy egy másik férfi ugyanazokat az érzéseket váltaná ki belőlem, és nem voltam kíváncsi arra, hogy megtudjam. „El tudnám képzelni, hogy együtt legyünk,” mondtam őszintén. „Ugyanígy,” vigyorgott Gábor, „nem találkoztam még senkivel, akivel kizárólagos kapcsolatot akarnék.” „Csak egy gyors menet, ugye?” „Igen, keddig,” vallotta be Gábor, „többet tettem veled, mint bárki mással.” „A jövőben is ugyanez?” kérdeztem. „Nem tudom,” válaszolta Gábor, „több van az életben, mint egy autó hátsó ülésén.” „Vagy egy mocskos moziban?” nevettem. „Az egy vakmerő próbálkozás volt,” incselkedett Gábor egy kétértelmű megjegyzéssel. „Több szempontból is.” „Elégedetten mentem volna haza,” mondta Gábor, „ha nem hívtál volna meg, hogy csatlakozz hozzám.” „Forrt a vérem,” nevettem. „Örülök,” mondta Gábor, „és annak is, hogy időt akartál tölteni velem utána.” „Érdekes fickó vagy,” mondtam, „és tudni akartam, ki az, aki ennyire felizgatott.” „És mit találtál?” „Hogy csak veled tudnám megtenni ezeket a dolgokat, és csak veled.” „Szóval, nem mész a meleg bárokba Szegeden?” viccelődött Gábor. „Nem leszek másik férfival,” mondtam.
mondta: „Senki sem érhet fel hozzá.” Csendben ültünk, miközben befejeztük az ebédünket. Utána felmentünk a Rákóczi úton a Déli pályaudvar felé. Mindenki számára, aki elhaladt mellettünk, két egyenes srác voltunk, akik viccelődtek és szabadon nevettek. Azonban mélyen belül égett egy szenvedély és vágy, hogy letépjük egymás ruháit. Sajnos tudtuk, hogy erre valószínűleg nem lesz lehetőség. Mégis élveztem Gergő társaságát, és nagyon hiányozni fog. Amikor átkeltünk a Kossuth Lajos utcán és beléptünk a pályaudvarra, kaptam egy SMS-t a Malévtól. Remek, a sydney-i járatom határozatlan időre késik az Ausztrália első városában lévő sűrű tűzfüst miatt. „Nos, ha nem bánod, ihatnánk együtt egy italt?” ajánlottam fel Gergőnek. „Szeretném.” Jó volt minőségi társasággal megosztani a késést, ahelyett, hogy ismeretlen ideig a repülőtéren lennék. A buszút Budapest belvárosából a Liszt Ferenc repülőtérre körülbelül fél óra volt, és a járatok körülbelül 15 percenként indultak. Egy bárba mentünk, amely a Duna-parti negyedre nézett. Nem volt különösebben lenyűgöző kilátás, de a fiatal srác előttem igen. Amikor kinézett az ablakon, vágyakozva néztem fiatalos jóképűségét. A farkam is helyeselt az állandó rángatózásával. Amikor felállt, hogy elhagyja a bárt, megcsodáltam Gergő karcsú alakját, majd vágyakoztam utána. Az előző este emléke még mindig élénk volt, és gyorsan felálltam. Úgy tűnt, nincs életképes lehetőség egy utolsó tapogatózásra. Az állomás és bevásárlónegyede jelentős gyalogos forgalmat bonyolított le, annak ellenére, hogy délután közepe volt. Amikor visszatért, Gergő szemében csillogás és huncut mosoly volt. Újra leült velem szemben, de nem szólt azonnal. „Gondolkodtam,” kezdte egy pillanatnyi gondolkodás után, „ha mersz, talán találtam egy lehetőséget.” „Ó, igen?” felvontam a szemöldököm, „És mi lenne az?” „A mozgássérült mosdó a főcsarnokban,” válaszolta, „de ki kell találnunk egy diszkrét módot a belépésre.” „Lehetetlennek hangzik,” mondtam, „Több száz ember halad el, nem is beszélve az összes kameráról.” „Nyilvánvalóan nem léphetünk be vagy ki együtt,” értett egyet Gergő, „Biztosan lebuknánk, és azt nem akarjuk.” „Semmiképp!” horkantam fel. „Mi lenne, ha,” Gergő összeesküvően előrehajolt, „én először belépek és bezárom az ajtót mögöttem, te pedig pár perc múlva követsz.” „És a telefonjainkat használva koordinálunk?” „Igen. Amint eléred a kilincset, kinyitom és belépsz,” mondta Gergő, felmelegedve az improvizált tervéhez, „és amikor végeztünk, én kimegyek, te bezárod az ajtót mögöttem, és vársz pár percet, mielőtt csatlakozol hozzám valahol.” Szkeptikus voltam, de elég kanos ahhoz, hogy kipróbáljam. Mivel még nem voltam a mosdóban, önként jelentkeztem, hogy elsőként lépjek be a mozgássérült mosdóba. Gergő előkapott egy fülhallgatót és csatlakoztatta a telefonjához. „Írj, amint bent vagy,” utasította Gergő növekvő izgalommal, „és felhívlak, amint befejeztem a sörömet.” Körülbelül a fele maradt, de én gyorsan megittam az italomat, idegesen az izgalomtól és a félelemtől. Megragadtam a táskámat, felálltam és az ajtóra, majd Gergőre néztem. „Hamarosan találkozunk,” mondtam remegő hangon. Amikor elhagytam a bárt, megpróbáltam beleolvadni a tömegbe, miközben a mozgássérült mosdó felé tartottam. Egy pillanatra sem gondoltam a morális következményekre, hogy megfosztok egy valóban mozgássérült embert a mosdótól, miközben Gergővel egy utolsó heves meleg szexbe bonyolódunk. A szívem hevesen vert, és a tenyerem izzadt; az adrenalin áramlott a testemben, ahogy a cél közeledett. Kinyújtottam a kezem és megragadtam a kilincset, a nehéz ajtó kinyílt. Behúzva magam mögött, megfordultam és bezártam az ajtót. Miután elraktam a táskámat, elővettem a telefonomat és írtam Gergőnek, remegő ujjaimmal a billentyűzeten. „Egy perc múlva indulok,” válaszolta Gergő, „Hívni foglak.” Alig bírtam várni. Minden pórusomból ömlött a verejték, és láthatóan remegtem. Nem vettem észre, milyen jól karbantartott a mosdó, ami javulás volt a felnőtt színházhoz képest, és közel sem volt olyan minőségű, mint a Rózsadomb szállodai szobám. Ahogy teltek a másodpercek, öntudatlanul kezdtem masszírozni a már kőkemény ágyékomat. A fenekem még mindig fájt, így sajnos ma nem fogom élvezni Gergő gyönyörű farkát. Hamarosan kiderül, hogy Gergő akar-e alul lenni. A telefonom hirtelen felvillant, és azonnal válaszoltam. Gergő mély hangja közölte velem, hogy közeledik a mosdóhoz. Az ajtó mellett álltam, kinyújtott kezemmel a zárra helyezve. „Most már csak másodpercek,” lehelte, „És…most.” Kinyitottam az ajtót és jobbra léptem. Egyidejűleg a nehéz ajtó kinyílt, és Gergő belibbent. Megfordult és újra bezárta az ajtót. Bármilyen merésznek is tűnt a terv, működött, és nem hittük el. „Wow,” suttogtam, törölve izzadt homlokomat, „Ez könnyű volt.” „Tudtam, hogy meg lehet csinálni!” mosolygott, „Mennyi időnk van?” Visszaszámolva a módosított indulási időmtől, úgy számoltam, hogy legalább fél óránk van, de kétlem, hogy ennél tovább monopolizálhatnánk a mosdót. „Kezdjünk neki,” mosolygott Gergő, és a falhoz nyomott, majd ajkait az enyémekhez nyomta. Azt hittem, elélvezek a nadrágomban abban a pillanatban, amikor a nyelve táncolt a számban. A térdeim majdnem megrogytak, amikor Gergő végigsimította remegő testemet. „Vetkőzzünk le,” lehelte, miután megszakította a csókot. Nem tudtunk elég gyorsan levetkőzni, és láttam, hogy Gergő ugyanolyan kemény, mint én. Miután a ruháinkat a táskám tetejére dobtuk.
Találtam magam a WC-fedélen ülve, lábaimat szétterpesztve, és a farkam az ég felé mutatott. Előttem volt Gábor, térdelve, egyik kezével egy hajtincset tűzött a füle mögé, miközben a másikkal a hervadt zacskómat tartotta. „Készen állsz?” vigyorgott Gábor. „Ne várass meg,” lihegtem, testem merev volt az izgalomtól. Gábor nem húzta túl sokáig, és gyakorlott könnyedséggel nyelte el a hosszomat. Majdnem elvesztettem az önuralmam. Hátradőltem, szemeimet szorosan Gábor fejére szegezve, ahogy fel-le mozgott. Változatos technikát alkalmazott, használta a száját és a nyelvét, a kezét és a nyelvét, valamint mindkettőt kombinálva. „Mindjárt elélvezek!” nyögtem néhány percnyi mennyei orális akció után. „Ezt nem engedhetjük,” nevetett Gábor, „Nos, legalábbis még nem.” Felállt, nyújtózkodott, majd megfordult és a tükör előtti mosdókagyló fölé hajolt. „Azt akarom, hogy lássam, ahogy belém élvezel,” mondta a tükörképére nézve. A táskámban kotorászva elővettem a síkosítót, mielőtt térdre ereszkedtem. Gábor előre látta a következő kérésemet. Hátranyúlt és szétterítette vékony farpofáit, feltárva csillagát buja pillantásom előtt. Arcamat a barna völgybe temettem, és agresszívan nyaltam Gábor remegő lyukát. Ezzel egyidejűleg egy bőséges adag síkosítót nyomtam a kezembe, mielőtt a remegő rúdjára kentem volna. Gábor fenekének és golyóinak nyalása és szopása ritmikus masszírozással párosult. Fiatal szeretőm dorombolt az élvezettől; érzékei intenzív érzések sokaságával bombázták. „Tetszik ez?” kérdeztem, retorikusan, miközben egy farpofát paskoltam. Nem emlékszem, mennyi ideig nyújtottam neki élvezetet, talán néhány percig vagy legfeljebb ötig, de elkerülhetetlenül Gábor nem bírta sokáig. Testének rángatózásából és remegéséből tudtam, hogy közeleg az orgazmus. „Ne hagyd abba,” könyörgött Gábor, amikor megpróbáltam a számba fogni a magját, „Folytasd!” Pillanatokkal később Gábor felmordult, és a farka felrobbant. Forró sperma lövedékek törtek elő a pisilőnyílásából és szétrobbantak a csempézett padlón. Folyamatosan nyögött, miközben a lábai remegtek. Csalódott voltam, hogy nem kóstolhattam meg Gábor magját még egyszer utoljára, de imádtam, ahogy a nyelvem kinyitotta a hátsó bejáratát. „Fogadjunk, hogy ez csodálatos volt,” mondtam, miközben egy papírtörlővel töröltem meg az arcom. Gábor a tükörből nézett rám, arca kipirult, hajtincsek hullottak az arcába. „Imádom, amit ott hátul csinálsz,” lihegte, „Most te jössz. Dugj meg!” Nem kellett kétszer kérnie, egy kis mennyiségű zsírt kentem a fejemre, és szárazabban akartam bemenni, mint az előző éjszaka, amikor mindketten túl sok síkosítót használtunk. „Itt jövök,” lélegeztem, és dühös farkamat Gábor legintimebb bejárata felé nyomtam. „Ó, igen!” Gábor szemei lángoltak, „Add nekem.” Tekintetünk a tükörben összekapcsolódott, és erősebben nyomtam, majd pop, Gábor befogadott. Fogai között szívta a levegőt, és egy pillanatra összeszorította a szemeit, mielőtt kinyitotta volna és rám mosolygott. „Ez kibaszottul csodálatos!” „Az biztos,” értettem egyet, miközben teljes hosszomat neki adtam, amíg a golyóim mélyen benne voltak. Az a szűk hely szorossága és melege hihetetlen volt, és tudtam, hogy a golyóim nem bírják sokáig. „Dugj meg!” Először lassan ringattam a csípőmet, de Gábor keményebben és gyorsabban akarta, és folyamatosan biztatott. A dicsérő lihegésen és nyögésen kívül az egyetlen hang a bőr a bőrön csapódása volt. „Igen, ez az!” Kezeim szorosan markolták Gábor combjait, és keményen döngettem a fenekét; tekintetünk összekapcsolódott. Egyik kezét a lábai közé csúsztatta, és új életet lehelt a farkába. Éreztem, hogy a testem az elkerülhetetlen felé közeledik. „Élvezz nekem!” Az orgazmus a gyomrom mélyén kezdődött. A szívem ötödik sebességbe kapcsolt, és adrenalinban gazdag vért kezdett pumpálni az ágyékom felé. A dugásom sebessége és dühössége nőtt, ahogy az orgazmus felkúszott a hosszomon. „Ó, a francba!” sziszegtem, amikor az utolsó csapásom mélyen Gábor beleibe engedte a golyóimat. Hátrahajtottam a fejem és becsuktam a szemeimet, ahogy az agyam leállt a túlzott élvezettől. „Ó, igen!” ismételte Gábor, de alig voltam tudatában annak, amit mondott, ahogy az O-gyűrűje szorította a hosszú ideje szenvedő farkamat. Rövid idő után, ami egy örökkévalóságnak tűnt, visszanyertem az érzékeimet, és kinyitottam a szemeimet, hogy lássam Gábort, aki elégedett kifejezéssel nézett rám. „Még soha nem láttam így elélvezni egy srácot!” mondta, vigyorogva. „Tetszett nézni, ahogy elélvezek?” „Az biztos,” nevetett Gábor, „Érezd a lábaim között.” Gábor olyan kemény volt, mint korábban, ha nem keményebb, előváladék csorgott a nyílásából. Az enyém viszont gyorsan hervadt, és egy kielégítő pukkanással kihúztam. „Csorogsz,” jegyeztem meg, ahogy folyadékcsíkok csordogáltak le a combjai belső oldalán. Gábor hátranyúlt, és összegyűjtötte a magomat, mielőtt ezt a mérgező keveréket szétkente volna az ajkain, mint egy ribancos pornósztár, majd lenyalta az ujjait. „Terítsd szét a segged és nyomd,” utasítottam, és egy összekulcsolt kezet helyeztem a remegő lyuka alá, „Micsoda tátongás!” Gábor lyuka kinyílt, és vastag fehér anyag darabkákat lövellt a kezembe. Könyörgött a magomért, és felajánlottam neki a mocskos kezemet. „Mm, édes és sós.” Gábor dorombolt, miközben szürcsölte a tartalmát. „Két krémes pite,” jegyeztem meg, miközben néztem Gábor züllött viselkedését a tükörben. Megragadtam Gábor copfját, és magamhoz húztam egy magízű csókra. Megkérdeztem tőle, hogy leszophatom-e a farkát, de Gábor megkérdezte, hogy van-e időnk. Körülbelül húsz perce csináltuk, és senki sem próbált bejönni a fürdőszobába. Úgy gondoltam, van még tíz perc biztonságunk.
térdre ereszkedtem, kinyitottam a számat, és hagytam, hogy Gábor a saját tempójában dugja meg. Különösen alázatosnak éreztem magam, amikor Gábor a fejem hátsó részére tette a kezét, és mélyen a torkomra kényszerítette a húsát. Ahogy ezt tette velem, furcsa érzést éreztem az ágyékomban. Megmagyarázhatatlanul, a farkam keményedni és növekedni kezdett, alig néhány perccel azután, hogy tűpárnaként szolgált Gábor seggének. „Megint kemény vagyok,” köhögtem. „Jöjjünk el együtt,” kérlelte Gábor. Felálltunk, egymással szemben, és szenvedélyesen csókolózva kezdtük el verni a farkunkat. Mivel hasonló magasságúak voltunk, készen álltunk arra, hogy a nedvünket egymás farkára spricceljük. Amint Gábor bejelentette orgazmusát, vadul rángattam a farkamat, hogy egyszerre élvezzünk el. Miközben ajkaink dühösen összefonódtak, hirtelen forró sperma lövedékeket éreztem a verő kezemre, ágyékomra és kezemre csapódni. Néhány pillanattal később Gábor is ugyanezt az érzést tapasztalta. Nyögtünk egymás szájába. Ahogy az orgazmusunk alábbhagyott, megszakítottuk az ölelést, és szinte azonnal elkezdtük nyalogatni a kezünket és ujjainkat. Gábor magja nem volt olyan erős ízű, mint korábban, de úgy gondoltam, hogy a golyói már szinte üresek voltak, és biztos voltam benne, hogy az enyémek is ugyanígy. Egy utolsó spermás csók megerősítette a gyanúmat. „Ez kibaszott jó volt,” sugárzott Gábor. „Ó, igen!” egyetértettem, de jobb, ha elmegyünk innen. „Igen.” Gyorsan kitakarítottunk, felöltöztünk, és végrehajtottuk a terv második részét. Én indultam el először. Gábor azonnal bezárta az ajtót, és néhány perccel később csatlakozott hozzám az Ég Busz indulási kapujának bejáratánál. Mint hetero srácok, kezet ráztunk, és szomorúan elváltunk. A következő órában sms-eket váltottunk, és megbeszéltük az utolsó találkozónkat. Az üzenetváltás újra életre keltett, legalább részben, de nem tudtam összeszedni az erőt egy pimasz veréshez. Amikor felszálltam a Sydney-be tartó gépemre, baljós véglegesség érződött ezen a legfurcsább üzleti út románcon. EPILÓGUS: Ez a négy összefüggő élmény 2019 november végén történt. Mindannyian tudjuk, hogy a következő három év mit tett az emberek reményeivel és álmaival. Még 2024-ben sem jártam vissza Budapestre, mióta a járvány közepén munkahelyet kellett váltanom. Gáborral továbbra is kapcsolatban maradtunk és szoros barátok vagyunk. Mindketten hosszú távú kapcsolatokban élünk, de rendszeresen beszélgetünk. Ha a csillagok úgy állnak, ki tudja, egy nap még találkozhatunk.