Úgy éreztem, hogy írok egy aranyos kis történetet. Remélem, élvezni fogod. Ez egy kitalált történet. Minden név, hely és szituáció kitalált. Nincs egyetlen szereplő sem, aki tizennyolc (18) év alatti lenne. Hozzászólások és értékelések mindig szívesen! Gergő a garázsban dolgozik a teherautóján, amikor a testvére egyik barátja befordul a kocsifelhajtóra. Amikor Gergő meglátja Mátét kiszállni az autóból, előbújik a motorháztető alól. „Szia, Máté.” A fiú egy kicsit int, besétál a garázsba, és odamegy Gergőhöz. „Szia. Marci még itt van, vagy már elment az anyjához?” Gergő leteszi a csavarkulcsot, amit használ, egy gurulós kocsira, a teherautó mellett. „Sajnálom, már elment.” Soha nem értette, hogy a testvére összes barátja közül miért nem volt Máté az egyikük. Kedvelte Mátét, rendes srác volt, bár néha fárasztó, és valószínűleg nagyon helyesnek tartották, ha valaki a fiúkhoz vonzódik. Máté tizennyolc éves, 175 cm magas, vékony, egyenes fekete haja a válláig ér. Piros gombos inget visel, amelyből csak két gomb van begombolva, farmer rövidnadrágot és fekete bokáig érő tornacipőt zöld fűzővel. Felvesz egy gyújtógyertyát és egy csavarkulcsot a kocsiról, próbálva ráilleszteni a túl kicsi csavarkulcsot a gyújtógyertyára. „Azt hiszem, néhány cuccom még mindig az ő szobájában van, megnézhetem?” Gergő elveszi a gyújtógyertyát és a csavarkulcsot Mátétól, és visszateszi őket a kocsira. „Persze.” Kinyitja az ajtót és bekiált. „ANYA…MÁTÉ ITT VAN! MEG KELL KERESNIE NÉHÁNY DOLGOT, AMIT ESETLEG MARCI SZOBÁJÁBAN HAGYOTT!” Az anyja visszakiált. „ENGEDD BE!” Gergő int Máténak, hogy menjen be. „Tessék. Nyugodtan, győződj meg róla, hogy mindent megtalálsz.” Máté mosolyog Gergőre, amikor elhalad mellette. „Meg fogom.” Gergő visszatért a teherautó motorháztetője alá, amikor az anyja kinyitja az ajtót, és beengedi Mátét a garázsba egy kis dobozzal, amit talált. Máté visszanéz Gergő anyjára. „Köszönöm, még egyszer.” Az anyja mosolyog. „Bármikor. Ha úgy gondolod, hogy bármi mást is itt hagytál, szólj.” Az anyja Gergőhöz fordul. „Hé, édesem, apád és én azon gondolkodtunk, mikor indulsz a strandra?” Gergő gondolkodik egy percig. „Arra gondoltam, hogy nagyon korán szombaton, hogy elkerüljem a forgalmat.” Az anyja int Máténak, és becsukja az ajtót. Máté beteszi a dobozt az autójába, és odaáll Gergő mellé, aki a teherautó sárvédőjére támaszkodik. „Mész a strandra?” Máté felvesz egy csavarhúzót, ami a légszűrőn van, és elkezdi keresni a hozzá illő csavart. „Olyan szerencsés vagy.” Gergő a motorháztető alól. „Nem vagyok olyan szerencsés, ez egy munkás vakáció.” Sikerül találnia egy csavart a motoron, amihez illik a csavarhúzó. „Hogyhogy?” Gergő gyorsan elveszi a csavarhúzót Mátétól, és visszateszi a kocsira. „Muszáj mindent megérintened?” Máté vállat von. „Csak ott hevert.” Gergő a teherautójának támaszkodik. „Az egyik nagybátyám elhunyt, és apámra hagyta a tengerparti házát.” Megrázza a fejét. „Felújításra szorul.” Felvesz egy alkatrészt a kocsiról, megnézi, majd visszateszi. „A terv az, hogy ha elég jó állapotban lesz, a szüleim eladják.” Máté felvesz egy véletlenszerű alkatrészt a kocsiról, és átadja Gergőnek. „Szóval, mégis a strandon leszel.” Gergő elveszi az alkatrészt, azonnal tudva, hogy nem az, amit keresett, és visszateszi a kocsira. „Nem hiszem, hogy sok időm lesz szórakozni. A házon fogok dolgozni, teljes munkaidőben egy autókereskedésben, amit a főnököm ott lent birtokol, és időpontokat egyeztetek a vállalkozókkal.” Felveszi a szükséges alkatrészt, és visszahajol a motorháztető alá. „Még mindig jól hangzik?” Máté keresztbe teszi a bokáját. „Talán csak szükséged van valakire, aki segít. Valakire, aki gondoskodik a házról, és intézi a dolgokat, hogy mindent el tudj végezni.” Gergő rápillant Mátéra. „Van valaki a fejedben?” Máté a padlóra néz. „Én megtenném.” Gergő megrázza a fejét. „Biztos vagyok benne, hogy más terveid voltak a nyárra.” Máté vállat von. „Nem, nincsenek. A szüleim azt mondták, hogy nyáron pihenhetek, mielőtt munkát keresnék, és apám imádná az ötletet, hogy segítek neked…” Légidézőjeleket mutat. „…férfi dolgokat csinálni.” Kinyújtja a karjait oldalra. „Amúgy sem bánom, ha gondoskodnom kell egy házról, ott lehetek a vállalkozókkal, amikor dolgozol.” Felveszi a csavarhúzót. „És tudok főzni.” Gergő nevet, és elveszi tőle a csavarhúzót. „Átgondolom.” Visszateszi a csavarhúzót a kocsira. Máté visszasétál az autójához. „Nem fogod.” Beszáll az autójába, kitolat a kocsifelhajtóról, és elhajt az utcán. Aznap este vacsoránál Gergő és a szülei a tengerparti házról beszélgetnek, amikor felhozza a beszélgetését Mátéval. Kicsit nevet. „El tudjátok hinni, hogy Máté azt javasolta, hogy jöjjön le velem a tengerpartra. Arról beszélt, hogy gondoskodna a házról, intézné a vállalkozókat, amikor dolgozom, és, figyeljétek, tud főzni.” Leteszi a villáját az üres tányérjára. „Nem akartam megbántani az érzéseit, ezért azt mondtam, hogy átgondolom.” Az anyja az apjára néz. „Ez tényleg nem rossz ötlet.” Gergő az anyjára néz. „Mi?” Az apja leteszi a villáját a tányérjára. „Gergő húsz éves, majdnem huszonegy, ez az ő döntése.” Az anyja az apjára, majd Gergőre néz, előrehajolva, könyökét az asztalra téve. „Oké, játsszuk le ezt. Ki fogsz venni szabadságot, amikor a vállalkozóknak szükségük van rá?”
to be working in the house, especially if it takes more than one day?” She pauses, letting him think about that. „And what about food? Without making meals at home, it’s going to get really expensive going to restaurants all the time.” She leans back in her chair. „And wouldn’t it be nice to have someone running errands while you’re at work, instead of having to do them after a day of work, when you’re tired?” Gergő pushes his plate away. „You’ve got to be kidding!” His dad takes a sip of his coffee. „Like I said, you’re old enough to make your own decision, but I strongly suggest you listen to your mother.” That night it takes a while for Gergő to get to sleep, his mind running through the pros and cons of Márton being at the beach. He finally decides that the pros far exceed the cons. He rolls over, and having made his decision, goes to sleep. In the morning he’s finishing the repair to his truck, when he sees Márton come out of his house, and sit in a rocking chair on the porch. He puts the screwdriver he’s using down on the cart, wipes his hand on a rag, and goes across the street to talk to Márton. He leans against the stair railing. „Hi Márton.” Márton stands and leans against the railing at the top of the stairs. „Hi.” He gives the railing a little kick. „Have you thought about me going with you to the beach?” He’s wearing a pink t-shirt, black swim trunks, and flip flops. Gergő points at him and smiles. „Looks like you’re already for the beach.” Márton puts both hands on the column that’s holds up the roof, and leans back. „I’m going to the pool with Janka, Kristóf, and Károly. They’re picking me up.” Suddenly, and for no reason, Gergő feels a little anxious. „So, kind of a double date?” Márton just stares at him. He quickly adds. „I mean…I know Janka and Kristóf are a thing. I was just thinking, with Károly going…you might be more going with him.” Márton continues to stare at him, swaying back and forth while holding onto the column. Gergő starts feeling the blood rushing to his face. „Not that it’s any of my business. I was just wondering, you know.” Márton leans against the column, and as usual, his expression never changing, making him hard to read. „You made a decision about me going to the beach?” Gergő nods. „Um…yeah. I was hoping I could take you up on your offer. I could really use the help.” Márton walks down the stairs, stopping on the bottom step, in front of Gergő. „What time do you want to leave?” Until now, Gergő had never noticed how green Márton’s eyes are. He clears his throat. „Saturday morning, five o’clock.” Márton goes up the stairs. „Don’t go anywhere.” He goes inside the house, and a couple seconds later comes back out and down the stairs with a marker. He takes Gergő’s hand, and writes on his palm. „Here’s my cell phone number. Text me later, so I have your number.” He puts the top back on the marker. Gergő looks at his hand. „I will.” He looks at Márton for a moment, realizing he never got an answer about the ‘double date’, but turns to go back to his garage. After taking a couple steps, Márton calls to him. „Gergő?” He turns to look at Márton. „Yeah?” Márton gets a big smile. „Not that it’s any of your business, but since you were just wondering…” He starts up the stairs, looking over his shoulder. „…I’m not dating anyone.” Gergő nods. „Cool.” Gergő watches Márton go into the house, then continues the walk to his garage, talking to himself. „‘Cool’. I said ‘Cool’? What the hell. He might think I care.” He shakes his head. „Which I don’t.”
—
„Otthon dolgozni, különösen, ha több mint egy napig tart?” Megáll, hagyja, hogy Gergő elgondolkodjon ezen. „És mi van az étellel? Ha nem főzünk otthon, nagyon drága lesz állandóan étterembe járni.” Hátradől a székében. „És nem lenne jó, ha valaki elintézné a dolgokat, amíg te dolgozol, ahelyett, hogy egy fárasztó nap után kellene megcsinálnod őket?” Gergő félretolja a tányérját. „Te most viccelsz!” Az apja kortyol egyet a kávéjából. „Ahogy mondtam, elég idős vagy, hogy magad dönts, de erősen javaslom, hogy hallgass anyádra.” Aznap este Gergőnek sokáig tart elaludni, mert az agya a Márton strandolásának előnyein és hátrányain jár. Végül úgy dönt, hogy az előnyök messze felülmúlják a hátrányokat. Átfordul, és miután meghozta a döntését, elalszik. Reggel éppen befejezi a teherautója javítását, amikor látja, hogy Márton kijön a házából, és leül a verandán egy hintaszékbe. Leteszi a csavarhúzót a kocsira, megtörli a kezét egy ronggyal, és átmegy az utcán, hogy beszéljen Mártonnal. A lépcsőkorlátnak támaszkodik. „Szia Márton.” Márton feláll és a lépcső tetején lévő korlátnak támaszkodik. „Szia.” Egy kicsit megrúgja a korlátot. „Gondolkodtál azon, hogy eljössz velem a strandra?” Rózsaszín pólót, fekete fürdőnadrágot és flip-flopot visel. Gergő rámutat és mosolyog. „Úgy tűnik, már készen állsz a strandra.” Márton mindkét kezét a tetőt tartó oszlopra teszi, és hátradől. „A medencébe megyek Jankával, Kristóffal és Károllyal. Ők jönnek értem.” Hirtelen, minden ok nélkül, Gergő egy kicsit szorongani kezd. „Szóval, ez egyfajta dupla randi?” Márton csak bámul rá. Gyorsan hozzáteszi. „Úgy értem…tudom, hogy Janka és Kristóf egy pár. Csak arra gondoltam, hogy ha Károly is megy…talán inkább vele mennél.” Márton továbbra is bámulja, miközben előre-hátra hintázik az oszlopot tartva. Gergő érzi, hogy a vér az arcába szökik. „Nem mintha közöm lenne hozzá. Csak kíváncsi voltam, tudod.” Márton az oszlopnak támaszkodik, és szokás szerint az arckifejezése soha nem változik, ami megnehezíti az olvasást. „Döntöttél már arról, hogy eljössz velem a strandra?” Gergő bólint. „Ööö…igen. Reméltem, hogy elfogadod az ajánlatodat. Nagyon jól jönne a segítség.” Márton lesétál a lépcsőn, megáll az alsó lépcsőfokon, Gergő előtt. „Mikor akarsz indulni?” Eddig Gergő soha nem vette észre, milyen zöldek Márton szemei. Megköszörüli a torkát. „Szombat reggel, öt órakor.” Márton felmegy a lépcsőn. „Ne menj sehova.” Bemegy a házba, és pár másodperc múlva visszajön a lépcsőn egy filctollal. Megfogja Gergő kezét, és ír a tenyerébe. „Itt van a mobiltelefonszámom. Írj nekem később, hogy meglegyen a számod.” Visszateszi a filctoll tetejét. Gergő a kezére néz. „Fogok.” Egy pillanatra Mártonra néz, rájönve, hogy soha nem kapott választ a „dupla randira”, de visszafordul, hogy visszamenjen a garázsába. Pár lépés után Márton utána szól. „Gergő?” Megfordul, hogy Mártonra nézzen. „Igen?” Márton nagy mosolyt kap. „Nem mintha közöd lenne hozzá, de mivel kíváncsi voltál…” Elindul a lépcsőn, hátranézve. „…nem járok senkivel.” Gergő bólint. „Király.” Gergő nézi, ahogy Márton bemegy a házba, majd folytatja az útját a garázs felé, magában beszélve. „‘Király’. Azt mondtam, ‘Király’? Mi a fene. Azt hiheti, hogy érdekel.” Megrázza a fejét. „Ami nem igaz.”