Márk kinézett az ablakon, miközben anyja autója aggasztó sebességgel száguldott az úton. Az anyja mindig is óvatos sofőr volt, de ma más volt, sietősnek tűnt. Minden egyetlen telefonhívással kezdődött. Dékán Ramsbottom hívta az Anderson háztartást azon a reggelen, és Márk anyja körülbelül 10 percig beszélt a dékánnal, majd arra kényszerítette Márkot, hogy hagyjon mindent és kövesse őt az autóhoz. Nem volt hajlandó további részleteket elárulni. „Elmondanád, miről van szó, anya?” kérdezte Márk aggódva, miközben anyjára nézett. „Ne aggódj emiatt, markie, a húgod és én kezeljük.” jött a válasz, miközben átnyúlt és összeborzolta a haját. Ez mindent elmondott Márknak, amit tudnia kellett, „Ne hívj így, anya, nem vagyok gyerek! Már nem is vagyok tinédzser, az isten szerelmére.” „Egy anyának a gyerekei mindig elég fiatalok lesznek ahhoz, hogy babusgassa őket, kortól függetlenül” válaszolta anyja kedves mosollyal az arcán. Enyhe bosszúságot félretéve Márk tudta, miről van szó. Néhány nappal ezelőtt Márk bajba került, mert kiállt Aiden ellen, aki már korai iskolás napjai óta tüske volt az oldalában. Egy tipikus zaklató, Aiden éppen Sheldont, az egyetemük zseniét verte, amikor Márk közbelépett és megállította a dolgot. Csak hogy jutalmul félrelökték. Aiden még néhány ütést is bevitt, mielőtt Jasmine, Márk idősebb nővére megállította volna. Jasmine tanársegéd volt az egyetemen, és mindig is védelmezője volt Márknak egész életük során. Sportos és erős akaratú, a zaklatók gyakran kétszer is meggondolták, mielőtt belekötöttek volna Márkba, nehogy „Jasmine, a szuka” elverje őket, ahogy minden zaklató körében ismerték. Ezt Aiden is megtapasztalta, amikor a nővére rúgása eltalálta a támadót. Az egész zűrzavaros lett, több tanár és diák is szemtanúja volt az eseménynek és szétválasztották őket. Aiden láthatóan Sheldont vonszolta el a gallérjánál fogva, miközben bosszút esküdött. Néhány nap telt el azóta, de Márk számított valamilyen következményre, tekintve a tanúk számát. Feltételezte, hogy Aiden szülei valószínűleg megkeresték a dékánt, és ezért valamilyen beavatkozás vagy tárgyalás van tervezve a dékán irodájában. Márk elővette a telefonját és megkérdezte a barátnőjét, Millyt, hogy van-e valami pletyka a kampuszon az egész ügyről. Gyorsan választ kapott tőle, amely figyelmen kívül hagyta az egészet, miközben azt mondta, hogy mindenkit az előcsarnokba hívtak a dékán által. „A francba, Ramsbottom valami nyilvános megalázást akar ebből csinálni, hogy példát statuáljon velem.” kiáltott fel Márk. „Nyelvezet, fiatalember!” intette őt anyja. Márk forgatta a szemét és felnézett a telefonjából, hogy lássa, éppen az egyetem parkolójába érkeztek. Márk és anyja kiszálltak a járműből és elindultak az öreg épület bejárata felé. Márk láthatóan ideges volt, miközben anyja vigasztalta őt, mondván: „Ne aggódj, markie, bármi is történik, mindig együtt maradunk.” „Köszönöm, anya, hol van Jaz?” érdeklődött Márk, mire anyja válaszolt: „Ó, már bent van, beszéltem vele, miután megkaptam a hívást.” Márk kissé megkönnyebbült, hogy ezt hallotta. Gondoskodó anyjával és védelmező nővérével az oldalán kevés dolog zavarta őt. Márk belépett az épületbe, miközben tartotta az ajtót anyjának. Látta, hogy anyja zavart arckifejezést visel, és amikor megfordult, ő is hasonló arckifejezést öltött. Az egész kampusz az előcsarnokban gyülekezett. Szinte úgy volt elrendezve, mint egy középkori udvar. Sorokban álltak a diákok és tanárok az oldalak mentén, középen egy vörös szőnyeggel. De nem a szőnyeg vagy a gyülekezet döbbentette meg Márkot. Az, ami a gyülekezet élén volt. Ha ez a terem egy királyi udvar lenne, ott lenne a trón, mindenki előtt középen. Márk szája tátva maradt, amikor meglátta a „trónt”. Először megdöbbent, de gyorsan felismerte őket. A pompomlány csapat volt az, Márk felismerte őket, mivel sokszor elhaladt mellettük, lopva pillantva gyönyörű testükre. Csak ezúttal nem kellett lopva pillantania, mert minden ott volt előtte. Az egész csapat meztelen testükkel alkotott egy trónt. Három gyönyörű vörös hajú lány ült egyenesen, karjukat hátranyújtva, hogy megtámasszák magukat, miközben mellkasuk háttámlát alkotott. Mindhárman a legszebb mosolyukat viselték, fültől fülig sugárzóan. Alattuk a férfi pompomlányok hajoltak le úgy, hogy hátuk tökéletes alapot nyújtott a vörös hajúaknak. Az oldalakon a híres szőke ikrek álltak. Mindketten tökéletesek minden szempontból, derékban előrehajolva, feneküket a közönség felé nyújtva, miközben arcuk a vörös hajúak mellkasába fúródott, karjuk térdükön pihent. De a legmegdöbbentőbb látvány a pompomlány kapitánya volt. Márknak már az első pillantás óta tetszett Preeti Sharma. ‘Csinos Preeti’ mindenki így hívta hosszú, dús haja, tökéletes homokóra alakja és hibátlan barna bőre miatt. ‘Csinos Preeti’ jelenleg a hátán feküdt, haja a padlón terült el, miközben a bokáját fogta.
Feje fölött. Puncija kissé megemelkedett ebben a pózban. Ekkor történt, hogy Márk áttört az előtte lévő abszurd látványon, és észrevette őt. Preeti punciján ülve, kényelmesen a nagymellű vörös hajú ölében pihenve ott volt Aiden, hatalmas mosollyal az arcán. Mellette állt Sheldon, kezében egy hatalmas papírventilátorral, amivel levegőt fújt Aidenre, legyőzött arckifejezéssel. „Üdv, Márk. Azt hittem, sosem jössz el. Igazán köszönettel tartozom neked. Nélküled vagy a hülye húgod nélkül sosem lettem volna elég motivált, hogy ezt megtegyem.” – mondta Aiden, miközben hevesen mozgatta a karjait, és egy hangos csattanással az egyik szőke nő fenekére csapott. Az ütés vörös nyomot hagyott, de a nő nem reagált rá. Márk körülnézett a szobában, és látta, hogy mindenki csak üresen bámul rá. Úgy tűnt, senki sem reagált az előtte lévő abszurd jelenetre. Márk megfordult, hogy megkérje az anyját, hogy meneküljön, bármi is történik itt, biztosan nem lesz jó nekik. De egy újabb megdöbbentő látvány fogadta. Az anyja közvetlenül a bejárat előtt állt, testével elzárva azt. Kibontotta barna haját a copfból. Szerencsére még mindig fekete ceruzaszoknyát és fehér blúzt viselt, de szinte szoborszerűen mozdulatlan volt, és ekkor látta Márk az egyetem futballtrófeáját a kezében, szinte mint egy reneszánsz szobor, amely vázát tart. Arca élettelen, mégis nyugodt volt. „Anya-” mondta Márk, miközben kinyújtotta a kezét felé. „Nem tenném ezt a helyedben.” szakította félbe Aiden, „Tudtam, hogy valahogy itt kell tartanom téged, ezért gondoskodtam róla, hogy megkérjem, zárja el az ajtót, és váljon gyönyörű szoborrá számomra, amikor megkértem, hogy hozzon ide téged. Ha megérinted, le fogja ejteni azt a kupát, és szívrohamot kap ott, azon a helyen. Beszélgessünk? Rendben?” Márk visszahőkölt ezek hallatán. Anyja mozdulatlan arcára nézve megfordult, és Aidenre kiáltott: „Hogyan- Hogyan CSINÁLOD EZT!” „Nem kell ezzel foglalkoznod. Csak annyit mondanék, hogy Mr. ‘Sokkal okosabb vagyok nálad’-nak köszönheted ezt.” mondta Aiden, miközben Sheldon felé mutatott, aki szinte sírva fakadt, de keze nem állt meg a legyezésben. Márk tudta, hogy bátornak kell mutatkoznia, miközben kiutat keres ebből a helyzetből. „Mit akarsz, seggfej?” kiáltotta Aidenre, miközben néhány lépést tett felé. „Ó, én? Mondtam már neked, nem igaz, Márk? Bosszút akarok. Vártam erre a pillanatra…” Aiden folytatta gonosz monológját, miközben Márk figyelmét Sheldon ragadta meg mellette. Úgy tűnt, hogy egyik kezét szabaddá tette, és az arcára mutatott. Ekkor vette észre Márk a kis mikrofont és a hozzá csatlakoztatott fülhallgatót, amely Aiden arcán pihent. „…Szóval ha ezt megérted, akkor nem lesz nehéz megérteni, miért kell ezt tennem, a saját szórakozásomért.” fejezte be Aiden, miközben nevetett Márkra. Márk tudta, hogy gyorsnak kell lennie. Miközben Aiden nevetése őrült kacagássá vált, Márk tudta, hogy ez a legjobb esély, amit kapni fog. A trón felé rohant, hogy véget vessen ennek az őrületnek. Már majdnem elérte, amikor valaki letámadta. Hasra esett, és gyorsan megfordult, hogy lássa, a tornatanár, Healter kisasszony áll fölötte, elégedetlen arckifejezéssel. „Ennyi az egész, amit tudsz? Szánalmas” mondta csalódott sóhajjal. Piros egyrészes fürdőruhát viselt, amelyen lyukak voltak kivágva, hogy mellbimbói és puncija kilógjanak. Haját copfba kötötte, és valaki fekete filctollal írta a homlokára: ‘HELTER SKELTER’. Rátaposott a lábára, miközben Márk felkiáltott és elhúzódott. „VÁRJ! Tűnj el tőle.” kiáltotta egy hang, miközben Márk látta, hogy valaki beugrik közé és Healter kisasszony közé. Márk felismerte a hangot és a sziluettet, amely előtte állt. „Jazz..” „Ne aggódj, Márk, korábban nem tudtam mozogni, de most már igen, és gondoskodni fogok róla, hogy ez a gonosztevő megfizessen a bűneiért.” jelentette ki diadalmasan Jasmine. Márk megkönnyebbülten sóhajtott, hogy most már van segítsége. „Jazz, annyira örülök, hogy szabad vagy. Hogyan-” Márkot félbeszakította Jasmine, aki hirtelen nagyon hangosan és harsányan beszélt: „Gonosztevő, vigyázz! Szuper kurva itt van, hogy megmentse a napot.” Jasmine olyan hirtelen, ahogy kijelentette, letépte a hosszú laboratóriumi köpenyt, amelyet viselt, gombok repültek mindenfelé, és kibontotta a kontyba kötött haját. Alatta csillogó kék ruhát viselt, köpenyt és a mellkasán sietve varrt ‘SK’ betűket. Szuperhős pózt vett fel. Megfordult, és Márkra nézett azokkal a büszke szemekkel, amelyeket Márk annyira megszokott. Csak az a két szó rontotta el a látványt a homlokán: ‘SZUPER KURVA’. „Jazz, mi-” kezdte mondani Márk könnyekkel a szemében, amikor Jasmine hirtelen nagy kiáltással Healter kisasszonyra vetette magát. A körülmények ellenére Márk megpróbálta eltakarni a szemét, mert azt hitte, hogy a húga verekedni fog a tornatanárával. Ahogy Márk az ujjai közötti réseken keresztül nézett, még bizarrabb dolgot látott. Büszke húga, akinek jóképű vőlegénye volt, és amennyire Márk tudta, egész életében heteroszexuális volt, most a szeméremtestét dörzsölte a tornatanáréhoz.
Az ellenfél ágyékát célozta meg, miközben kezeivel Healter kisasszony mellbimbóit húzta, hogy „leigázza” őt, miközben az folyamatosan beszélt és narrálta, amit csinált, és hogy milyen nagyszerű benne. Healter kisasszony is úgy tűnt, hogy karakterben maradva válaszolt. Szidalmazta a szuperkurvát, és mondta neki, hogy nem fog bedőlni ezeknek a szuperképességeknek. Márk egész világa összeomlani látszott körülötte. Elfordította tekintetét a harcról Ádám felé, csak hogy lássa, ahogy az nevet a tehetetlenségén. „A húgodnak szuperhős komplexusa volt, ezért ebbe az irányba tereltem, és nagyon boldog vele, ugye, szuperkurva?” Jázmin éppen 69-es pózban volt Healter kisasszonnyal, miközben rajta feküdt. Amint meghallotta Ádám hangját, azonnal felemelte a fejét, és kezeit összetette maga előtt üdvözlésként. „Köszönöm, legnagyobb tiszteletű Isten Ádám, hogy megadtad nekem ezeket a képességeket, és kipróbáltad őket, hogy megmenthessem a világot, egy orgazmus egy időben” – mondta, majd azonnal visszatért a harcához. „Látod, hálás. Neked is hálásnak kellene lenned. Nem szórakoztat ez?” Márk legyőzötten nézett Sheldonra, de ő is undorral nézett rá: „Megérdemled, hogy megpróbáltál harcolni az Istenünkkel” – mondta monoton hangon, az értelem hiányzott az arcáról. Ekkor jött rá Márk a helyzet reménytelenségére. Minden egy csapda volt. Soha nem volt esélye. „Miért ilyen hosszú az arcod, Márk? Mindez a te szórakoztatásodra is van. Ez az akció túl unalmas?” – kérdezte Ádám, miközben a harcoló páros felé intett. „Talán valami komédiára vágysz? Ne aggódj, ez az én udvarom, és minden udvarnak van egy Bohóca.” Kétszer csettintett az ujjaival, és a fények mindenhol elhalványultak, kivéve Ádám trónja előtt. Hirtelen egy alak lépett be az így létrehozott rögtönzött reflektorfénybe. Márknak nehéz volt felismernie az előtte álló személyt. Egy fehér testhez simuló ruhában volt, amelyen lyukak voltak kivágva, hogy látható legyen az egész ágyéka és feneke, amelyet festékkel borítottak, hogy színesnek tűnjön. A haja űrbunokba volt kötve, az arcát friss fehér festékréteg borította, kis piros szívekkel a szemei alatt és rikító vörös rúzzsal. Valaki megpróbálta kifehéríteni a haját, de félúton feladta, ami még nevetségesebbé tette. Csak amikor beszélni kezdett, ismerte fel Márk. „Ó, istenem…” – mondta Márk, ahogy a döbbenet csendjébe merült. „SZIASZTOK MINDENKI! Rammie Fenék itt. Én leszek a mai szórakoztatásotok!” Nevetett, miközben konfettit húzott ki a puncijából és a levegőbe dobta, ami nem repült messzire, mivel kissé nedves és ragacsos volt. „És ne feledjétek, mindig móka, amikor…” „RAMM MEG!” Az egész tömeg felrobbant, hogy befejezze a szlogent, miközben néhány férfi tanár felállt, megragadta a bohócot, és elkezdte megsérteni minden lyukát. Ramsbottom kisasszony csak nevetett és „tülkölte” a melleit, valahogy a klasszikus tülkölő hangot keltve. „Rammie volt az első személy, akin kipróbáltam ennek a készüléknek az erejét. Szegény dolog bocsánatot akart kérni tőled, vicces, nem?” – mondta Ádám, miközben a készülékre mutatott az arcán. „Ez lehetővé teszi számomra, hogy javaslatokat adjak be az ember tudatalattijába. Lehetővé teszi számomra, hogy olyan gyorsan megváltoztassam a mentális állapotukat, hogy észre sem veszik a különbséget. Az ottani szuperhős húgod azt hiszi, mindig is szuperhős volt, akinek én adtam képességeket és kötelességet. Míg Miss Fenék itt azt hiszi, hogy nagyon vicces, ha megdugják. Az agy irányítja a testet, így csak elérhetem, hogy most azonnal bepisilj, majd holtan ess össze. De hol van ebben a móka?” „Csak meg akartam mutatni, mennyire kilátástalan a helyzeted, és hogy igazán el kellene kezdened a saját dolgoddal törődni. Mivel ennyire segítőkész voltál velem, megengedem, hogy hazavidd a szuperhős húgodat és a szoborrá vált anyádat, ha sikerül teljesítened a feladatot, amit eléd állítok. Elfogadod?” – kérdezte Ádám gúnyosan. „Mintha lenne választásom? Te rohadék” – köpött ki Márk. „Ez számomra igennel hangzik, Preeti, kelj fel.” Márk mondta, miközben lenézett és felemelte a lábát a lábtartóról. „Igen, Ádám, várom a parancsodat” – mondta Preeti, miközben azonnal egyenesen felállt és tisztelgett Ádámnak. „A testedet fogom használni, hogy teszteljem Márkot, rendben van ez?” – kérdezte Ádám. „A testem és az elmém a tiéd, mesterem” – válaszolta Preeti alázatos hangon, ami Márkot felizgatta a körülményei ellenére. „Látod, Márk, nem akarok másként ismert lenni, csak jóságosként. Ha sikerül több mint két percig kibírnod, miközben Preeti szépséges Preetit dugod, megtarthatod őt úgy, ahogy van, miközben dugod. És megengedem, hogy hazavidd a családodat.” – hirdette ki Ádám hangosan, ami sok éljenzést váltott ki a tömegből. Márk nem hitte el. Ez nagyon is megvalósítható volt. Csak vissza kellett tartania, és a rémálom véget érne, ráadásul megkapná azt a nőt, aki millió nedves álmát díszítette. „Elfogadom.” – válaszolta Márk magabiztosan. Ádám hirtelen csettintett az ujjaival, és Preeti négykézlábra esett, „OINKKKKK” visította hangosan. Ahogy elkezdett Márk felé mozogni, és elérve őt, harapdálta a nadrágját. „Mi… mi ez?” – kiáltott fel Márk. „Ó, Márk, csak segítek neked, biztosan tovább fogsz bírni, ha egy agymosott disznó nőt dugsz. Gyerünk, be kell fejeznünk a tesztedet.” – nevetett Ádám. Bár vonakodva, Márknak egyet kellett értenie, és Preeti körül manőverezett. Gyorsan…
Mark levette a nadrágját, mély levegőt vett, és hátulról behatolt belé. „És az idő most indul!” kiáltotta Ádám. Márk elkezdte mozgatni a csípőjét, miközben a körülötte lévő tömeg folyamatosan az ő nevét kiabálta, mintha egy hátvéd lenne, aki megnyeri a meccset. „MÁRK! MÁRK! MÁRK!” Ez megállás nélkül ment. Márknak millió dollárosnak kellett volna éreznie magát, hiszen annyiszor álmodott már egy ilyen pillanatról. Mélyen benne volt a gyönyörű Piroska puncijában. Férfiak ölni tudtak volna egy ilyen lehetőségért, és mégsem érezte magát győztesnek. „Félig megvan, Márk, meg tudod csinálni.” kiáltotta Ádám, miközben az órájára nézett. „Igen, meg tudja.” jött egy csábító suttogás, amit valószínűleg a legtöbben nem hallottak. De Márk igen, mert ezeket a szavakat közvetlenül a fülébe suttogták. És tudta, kihez tartozik az a hang. Miléna villámgyorsan mozdult, és meglovagolta a disznólányt, mintha egy ló lenne. Piroska csak élvezetében röfögött, miközben Márk folytatta. Mindezek után, amit Márk ma látott, ez üdítő látvány volt. Miléna úgy csinálta meg a haját és a sminkjét, ahogy Márk mondta neki, hogy szereti. Azt a push-up melltartót is viselte, amit Márk vett neki tavaly a 21. születésnapjára. Semmi mást nem viselt. Ahogy Márk látta, hogy Miléna Piroska hátán mozog, látta, hogy az nedves lesz Miléna nedves puncijától. Már túl késő volt, hogy Márk rájöjjön, mi történik. „Nem akarsz elélvezni nekem, Márk?” suttogta Miléna a fülébe, miközben átkarolta őt. Az izommemória átvette az irányítást abban a pillanatban. Az a tény, hogy álmai nőjét dugta, miközben az a nő, aki annyiszor segített neki elélvezni a múltban, csábítóan biztatta, túl soknak bizonyult. 1 perc és 37 másodperc után, hogy elkezdte dugni Piroskát, elélvezett benne. Márkot elöntötte az eksztázis, mielőtt rájött volna, mi történt, és a hátára esett, kezét a fején tartva. Miléna lemászott Piroskáról, és undorral nézett le Márkra. „Egy férfi, aki még 2 percet sem bír ki egy disznó nőben, nem érdemel meg engem.” Megfordult, és meghajolt, amíg a feje a padlót nem érte. „Mester Ádám, teljesítettem a kötelességemet, kérlek, fogadj el ágyasodnak.” „Gondolkodni fogok rajta,” mondta Ádám, miközben elutasítóan intett. Minden mást el tudott viselni. De amikor meghallotta Milénát ezt mondani, az megtörte Márk utolsó maradék ellenállását. Alig hallotta az időzítőt, amit Ádám állított be a telefonján, ahogy mindenki ott nevetett Márkon, és örömmel skandálták: „Éljen Mester Ádám!” Ahogy Ádám integetett, és elkezdte a tömeget arról beszélni, mennyivel jobb ő, mint Márk. Hirtelen Márk érezte, hogy egy erős kéz megragadja a gallérját, és hátrahúzza. Meglepődve látta, hogy az anyja ragadja meg, és húzza az ajtó felé. „ANYA!” kiáltotta. Az anyja csendre intette egy shush-sal. „Azt hiszem, az a seggfej elfelejtette eltávolítani az utasítást, hogy térj vissza a normális állapotba, miután meghallod az ébresztőt, amit a feladatodhoz állított be.” Márk visszanyerte az érzékeit, hogy lássa, az anyja húzza a nővérét a köpenyénél fogva. Teljesen kimerültnek és kábultnak tűnt. Az anyja gyorsan kinyitotta az ajtókat, és Márk talpra állt, hogy segítsen a kábult nővérét az autójukhoz vonszolni. Bedobták őt a hátsó ülésre, és éppen be akarták csukni az ajtót, amikor hangos nyüszítést hallottak mögöttük. Megdöbbenve látták, hogy egy meztelen Piroska sietve követi őket. „Mit csináljunk vele?” kérdezte Márk, rájőve, hogy Piroska is követi az utasításait. „Nem hagyhatjuk itt így.” mondta Márk anyja, miközben segített a nőnek, aki azt hitte, hogy disznó, beülni a hátsó ülésre is. Gyorsan beugrottak, és elhajtottak, miközben a házból egy tomboló orgia hangjai hallatszottak.