Sára ajkai egyike köré fonódtak a négy szívószálnak, amelyek kiálltak az italából. Egy véres befőttesüveg volt. Nándor arra tippelt, hogy az ital eredetileg rózsaszín vagy talán kék lehetett, de Sára állandó kevergetése miatt egy meglehetősen visszataszító barna árnyalatot vett fel. „Szóval. Mi is történt valójában a mosdóban a Lovardánál? Ugye tisztában vagy vele, hogy senkit sem tévesztett meg Károly nevetséges megjegyzése korábban?” Sára faggatta Nándort kortyolgatás közben. Jelenleg térd a térdhez ültek egy fülkében a „VIP” szekcióban, egy Budapest egyik előkelőbb éjszakai klubjában. Sára úgy döntött, hogy mindenkinek azonnal táncolnia kell. Szerencsére a csoport nagy része ezt kifogásként használta, hogy rendezze a számlát és hazamenjen. Sajnos Nándor új munkája volt az oka annak, hogy mindenki úgy döntött, hogy elmegy szórakozni, így neki hosszú távra kellett berendezkednie, akár tetszett neki, akár nem. Nándor tudta, hogy a klub egy hónap múlva bezár, és egy újabb hely váltja fel, ahogy ez a klub is az előzőt, így sosem vette a fáradságot, hogy megjegyezze a nevüket. Próbálta a legtöbbet kihozni a helyzetből, de a hangos, monoton zene, ami biztosan nem szerepelt volna egyetlen Spotify lejátszási listáján sem, valamint a villódzó UV világítás lüktető fejfájást okozott neki. Az utolsó dolog, amire most szüksége volt, az a beszélgetés, különösen, ha még több hazugságot kellett kitalálnia a mosdóról. Belsőleg felnyögött, mielőtt Sára felé fordította a fejét. Az első dolog, amit észrevett, amikor ránézett, az volt, hogy Sára fehér trikója teljesen átlátszó volt az UV fény alatt, és nem egy, hanem két mellbimbóját is láthatta. Szerencsére fekete térdig érő szoknyát viselt. „Mit gondolsz, mi történt a mosdóban, Sári?” Nándor közelebb hajolt, miközben megkérdezte. „Hát, nem tudom. Talán megcsókolt? Megfogta a fenekedet egy kicsit? Egy kis kézimunka legalább?” Sára pislogott erre a javaslatra. Összeszűkítette a szemét és nagyon gyerekes csókolózó hangokat adott ki Nándor felé, miközben szabad kezével obszcén gesztust tett. „Nem mintha közöd lenne hozzá, de elég közel kerültünk egymáshoz. Nem megyek bele a részletekbe, de volt egy jó adag érintés és dörzsölés és… más dolgok.” Nándor érezte, hogy a farka egy kicsit megrándul, ahogy visszagondolt arra a nagyon rövid találkozásra egy férfival, akinek semmi keresnivalója nem volt abban, hogy pontosan az legyen, amire Nándor sosem tudta, hogy vágyik. „Mi a fene az a más dolgok?” Vágott vissza Sára. „Legalább megérintetted a farkát?” Nándor nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon ezen. Minél homályosabban akarta hagyni a dolgot, abban a reményben, hogy bárki, akinek Sára mesél erről, még jobban összezavarodik, mint ő maga. „Nem közvetlenül, de talán éreztem valami hosszú és kemény dolgot a fenekemhez nyomódni egy-két percig.” A vér, ami korábban Nándor szeme mögött nyomást épített, nagyon gyorsan új otthonra talált, ahogy gondolatai visszatértek Károly hatalmas farkának érzéséhez, amint gyors barátságot kötött Nándor kerek fenekével. Utólag visszagondolva, talán le kellett volna térdelnie, és legalább a kezét Károly farkára kellett volna tennie, mielőtt úgy döntöttek, hogy biztonságosabb, ha kijönnek onnan. Fantáziájából valaki ujjainak gyengéd simogatása húzta vissza kemény farkán. Sára ujjai? „Mi a fene, Sári? Nem emlékszel, hogy nem vagy oda a férfiakért?” Nándor rászólt, miközben megfogta a csuklóját, és az asztalra tette a kezét. „Hoppá. Elfelejtettem.” Kacsintott rá. „És hogy a fenébe fért be az a dolog Jen fenekébe?” Észrevette, hogy Sára combjai összedörzsölődnek. Ez komolyan felizgatta őt? Jen, csak úgy mellesleg, Nándor legutóbbi ex-barátja volt. Jen történetesen transz is. Jen történetesen összejött Sárával azon az éjszakán, amikor Nándor véget vetett a kapcsolatuknak. Bonyolult volt. Nem, inkább elcseszett. Visszagondolva, Nándor rájött, hogy nagyon is elképzelhető, hogy legalább biszexuális. „Jennek van némi integritása és közönséges tisztessége, ellentétben valakivel, akit ismerek.” Nándor Sárára mutatott, miközben ezt mondta, biztosítva, hogy tudja, ő az a valaki. „Haha. Csak egy kicsit részeg vagyok most. Az alkohol biszexuálissá tesz, nagyfiú. Perelj be. Miközben a hatalmas farkakról beszélünk, nem az ott Károly a bárnál?” Mutatott Nándor feje mögé, majdnem kiverve a jobb szemét, mielőtt egy újabb nevetségesen hosszú kortyot vett a hányás koktéljából. Nándor gyorsan megfordult, és látta, hogy Károly valóban megjelent a semmiből. ‘Remek’, gondolta magában, ‘most nyakficamot kaptam.’ A farka ismét lüktetett. Ez már nevetséges volt. „Megyek, veszek egy sört. Kérsz egy újratöltést a Csatorna Specialból, amíg ott vagyok?” Ajánlotta fel Sárának, rápillantva a majdnem üres befőttesüvegére. „Ott találkozunk. Pisilnem kell.” Ezzel mindketten felálltak és különböző irányokba indultak. Nándor egyenesen a bár felé tartott. A klub hangulata hirtelen megváltozott. Mennyire vagyok részeg? A zene egy fél lépéses elektronikus ütemre lassult, amit egy John Wick filmzenéjére emlékeztető wobble sub basszus kísért. Nándor érezte a szexuális energiát, amely visszhangzott a körülötte lévő csillogó, izzadt testekről. Mozdulataik groteszk pózokban voltak megörökítve az egy másodperces UV fényvillanásokban az őket körülvevő teljes sötétség közepette. Nándor sosem jutott el a bárig. Több kéz is megragadta és behúzta a tömegbe. Ujjak,
Nyelvek, fenekek és ágyékok érintették testének minden centiméterét. Borosta a bal arcán. Kiemelkedett a többi figyelem közül, amit kapott. „Annyira örülök, hogy újra összefutottunk.” Bálint szája odanyomódott Máté füléhez. Kínos. Mintha nem tudott volna valami intelligensebbet mondani, miután korábban lerázta őt? Máté elfordította a fejét, és kinyitotta a száját, hogy leteremtse Bálintot, de nem tudta kimondani a szavakat, mielőtt érezte volna az ajkakat a sajátján. Nemcsak hogy Bálint megcsókolta őt, de a jobb kezét Máté bal fenekére tette, és a bal kezével a mellkasán és hasán simított lefelé. Csak egy helyre juthat, ha az előző találkozásukból indulunk ki. Elhúzódott a csóktól és megragadta Bálint bal kezét, megállítva azt, épp amikor az ujjai a nadrágja szegélye alá értek. „Legalább vegyél nekem egy italt először.” Ajkait közvetlenül Bálint füléhez nyomta, hogy biztosan hallja. Hatalmas ujjak szorították a szoros kis fenekét, Bálint jobb kezének ujjbegyei a hasadékába nyomódtak, egyik veszélyesen közel a szűk, szűz végbélnyílásához. Bálint vigyora szélesedett, ahogy érezte Máté farkának lüktetését a combja ellen. „Ha csak egy ital kell hozzá…” Bálint hangja elhalt, miközben közelebb hajolt és a fogait Máté fülcimpáján végighúzta, majd megragadta a kezét és a bár felé húzta. Nagyon hamar világossá vált, hogy várniuk kell egy ideig, hogy kiszolgálják őket a bárban, a három test mély fal miatt, amit hitelkártyák és készpénz borítottak izzadt, ragacsos ujjak között. „Tényleg ki akarsz menni innen? Most komolyan?” Bálint az kijárat felé intett. „Nem hagyhatom itt Zsófit” válaszolta Máté, miközben megfordult, hogy átfésülje a tömeget, remélve, hogy megpillantja Zsófi fejét. „Mindegy, azt hiszem, rendben lesz.” Janka valamikor megérkezett Máté bárhoz vezető kalandja során, és Zsófi éppen derékban előrehajolva twerkel Janka ágyékához. Janka jobb kezének karcsú ujjai Zsófi hátán terültek el, és egy maréknyi mellét tartotta a bal kezében. „Menjünk valami csendesebb helyre” kiáltotta Máté Bálintnak, és elindult kifelé. Bálint utolérte őt, épp amikor Máté kinyitotta az ajtót. „Hozzád vagy hozzám?” kérdezte Mátét, épp amikor a lábaik a gyengén megvilágított macskaköves utcára léptek a 24 órás Tesco mögötti sikátorban.