A feszültség egész nap Lindával maradt. A Henderson-ügy nyomta az idegeit. A részletek és a bizonyítékok bármelyik irányba elbillenthették az ügyet. Meg tudta oldani, de emlékeztette arra, hogy öregszik. Egy ügyvédi iroda vezetése inkább egy fiatalabb, élénk léleknek való, nem egy ötvenes nőnek. Mindazonáltal kitartó volt. Nem volt más választása. Tijuana-ban felnőni így formálta őt. A szülei így nevelték, küzdve azért, hogy bejusson az Államokba. Harcolt, túlélte, és virágzott, azzá a nővé válva, aki ma volt. Tudta, mit akar, és nem okozott gondot megtalálni a legjobb módját annak, hogy megszerezze. Ezek a tulajdonságok nem öröklődtek a fiára, Márkra. Ő egy ijedt nyúllá nőtt fel. Ezt nem tőle vagy az apjától örökölte. Jó, hogy megszabadult tőle. Az iránta érzett aggodalom másnapra is maradhatott. Ma este boldog volt, hogy otthon lehet, még ha a feszültség követte is őt. A luxus kétszintes háza menedéket nyújtott neki. Linda elhessegette a feszültséget, amikor kilépett a garázsból. Fekete haját copfba kötötte a munkanapra. Kibontotta, amikor végigment a folyosón, örülve, hogy a szürke hajszálak még nem vették át az uralmat. Nem tervezett vendégeket. Linda felsikoltott, amikor a lámpák felkapcsolódtak. „Mi a franc?!” Márk rémültnek tűnt, remegve állt a konyhapult mellett. „A…a…anya.” Márk rekedt hangon szólt, ami olyan száraz volt, hogy suttogásnak tűnt. „Szia. Anya.” Egy nagy fekete férfi ült mellette egy széken. Egy nagy, medveszerű kéz szorította Márk nyakát, a bőr feszülve az ádámcsutkája körül. A férfi mandula színű bőrrel rendelkezett. A bő, terepszínű nadrág és a fekete póló keménynek, de hatékonynak, taktikusnak tűntette fel. „A kisbabám!” Rémület villant át mély, barna szemein. „M…Mit csinálsz…” „A fiad tartozik nekem pénzzel.” Márk pislogott, félve, hogy szembenézzen anyjával vagy a dílerével. Csak egy kis felpörgetésre vágyott a hétvégére, de nem volt elég pénze. Más dílerek vagy eltűntek, vagy nem voltak hajlandóak eladni neki. A Démon, ahogy a nagy férfit hívták, csak füvet ajánlott neki. Ez felbosszantotta. Keményebb cuccra vágyott. Hónapok óta nem volt egy jó tripje. A drasztikus idők buta döntésekhez vezettek. Az első az volt, hogy kirabolta a Démon egyik emberét. A második az volt, hogy kést rántott magára a Démonra. „En…engedje el a fiamat.” Linda remegett. A hangja minden szóval megremegett. „Nem lehet.” Válaszolta a Démon. „Miért…miért nem?” „Mondtam.” A Démon felállt, még mindig szorítva Márk nyakát. „Tartozik nekem pénzzel.” Linda szemei Márk és a nagy férfi között cikáztak. Meg kellett védenie a fiát. „Kérem.” Linda tett egy lépést feléjük. Már volt ökölharcban, de a harc szóba sem jöhetett. A férfi túlsúlyban és túlerőben volt. „Engedje el. Mi…mi meg tudunk egyezni.” „Nincs más választásod, mint megegyezni. Nagyon elcseszte.” „K…kérem, elvihet bármit, amit akar.” A Démon felvonta a szemöldökét, miközben körülnézett. „Anya.” Márk rekedt hangon szólt. „Ne hagyd, hogy bántson.” A Démon felé pillantott, kerülve a szemkontaktust. Visszapillantott anyjára. „Ez…ez egy hiba volt.” Egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. A mellkasa hevesen emelkedett. „K…kérem, anya.” „Rendben van, Márk.” Linda a Démonra nézett. „Kérem. Bármekkora az adóssága, kifizetem. Kifizetem!” A Démon Márkra, majd Lindára nézett. Elengedte a szorítást. Márk szabad volt. „Fuss, Márk.” Linda kiáltotta. Márk már rohant. Átugorva a kanapén, úgy mozgott, mintha az élete múlna rajta. Kirohant az első ajtón, becsapva maga mögött. A Démon szoborként állt, miközben nézte a vézna alakot futni. Egy mosoly villant fel az arcán. Felnevetett. A nevetése visszhangzott a konyhában. „Jó gyereked van.” Letörölt egy könnycseppet a szeméből. Linda nem nevetett. „Mi a franc, Dénes?” A hangja már nem remegett. Acél váltotta fel. Egyenesen állt, karjait összefonva. „Mi van?” Dénes, a Démon felvonta a szemöldökét. „Ne ‘mi van’-ozz nekem! Mi a franc volt ez? Betörni a házamba. Túszul ejteni a fiamat…” „Mondtam, hogy tartozik nekem pénzzel.” „Mindig tartozik neked pénzzel.” „Nem kellene aggódnod, hogy hívja a rendőrséget?” Dénes mosolygott. Linda megforgatta a szemét. „Az albérletébe fog rohanni és elbújik. Valószínűleg megijesztetted. De ne törődj vele, mi a franc volt ez az egész?” Karjai még mindig össze voltak fonva. „Nagyon elcseszte.” Dénes tükrözte Linda mozdulatát, karjait összefonva. „Megpróbálta kirabolni az egyik emberemet…” „És ez elég ok arra, hogy megjelenj a házamban? Mi van, ha a szomszédok láttak?” „Ez a te problémád. Ráadásul tudod, hogy óvatos vagyok.” Egy pillanatra megállt. „Ezt is csinálta.” Dénes levette az ingét. Egy kötés volt a bal mellkasán és vállán. A szemöldöke összeráncolódott. „Késsel támadt rám, miközben háttal voltam neki. Örülj, hogy nem vertem szét az agyát.” „A francba.” A drogok normálisak voltak. A lopás ritka. Egy embert szemtől szembe kirabolni új volt. Dénest megkéselni egyenesen hülyeség volt. „De…van egy megállapodásunk.” Linda nyafogott. „Mi van, ha valaki látott?” Dénes ránézett. A tekintete bizsergést küldött végig a barna bőrén. Felé lépett. „Igazad van. Van egy megállapodásunk.” A szavak bársonyosak voltak, simák és hűvösek. „Jó, tiszta füvet adok a kölyködnek, egy kibaszott 22 évesnek. Egy férfinak. Ugyanannyi idős, mint én. Távol tartom a kemény cuccoktól, és leállítok bárkit, aki keményebb dolgokat próbál eladni neki.” Közelebb lépett hozzá. „Igaz?” Linda a hűtőt érezte a háta mögött. „Igen.” Folytatta. „Azt is titokban tartom a kis szokását, hogy ne rontsa el a hírnevedet, igaz?” „Igen.” Dénes fölé magasodott. „És én megtettem a részem, igaz?” „…igen.” Lehajolt, ajkait az ő füléhez érintve.
„Miért nem válaszoltál a kibaszott telefonodra?” – sziszegte. Az üzlet nyolc hónappal ezelőtt kezdődött. Linda rájött, kik üzletelnek Marcóval, és Démont a Démon volt a legvonzóbb. Több volt, mint okos, erős és bölcs is volt. Amikor találkoztak, elutasította a pénzét. Egy másik üzletet ajánlott. Linda elfogadta. „Én…” Linda a háta mögé tette a kezét. Korához képest a blézer és a rövid szoknya bűnös iskoláslánynak mutatta. „Elfoglalt voltam.” „Nem lehetsz annyira elfoglalt.” Igaza volt. Legutóbb két hétig nem válaszolt neki. Egy trükkös eset lekötötte a figyelmét, késői órákig dolgozott. Miután a személyzete elment az éjszakára, megjelent az irodájában. Dühös volt. Az íróasztalára terítette, és eszméletlenül megdugta. Két napig kábultan és könnyű lábbal hagyta. A szex eddig csodálatos volt, de ez volt élete legjobb dugása. Kíváncsi volt, mi történne, ha tovább tartaná magát. „Én… én… én…” Linda nem talált kifogást. Tervezett egyet, de arra számított, hogy újra megjelenik az irodában. Most a saját konyhájában állva előtte, a szavak elhagyták őt. Démon a kezét az arcára tette. „Én megtettem a részem, igaz?” Linda felnézett sötétbarna szemeibe. „Igen.” „Akkor úgy tűnik, neked is meg kell tenned a részed.” Szemei égették az övét. Hüvelykujját végighúzta az ajkán. „Kezdheted azzal, hogy ezt a szép, duzzogó szádat jó célra használod.” Linda elrejtette lelkesedését. A hűtőszekrényhez csúszva letérdelt. Felnézett az előtte tornyosuló alakra. Remegő kezekkel oldotta ki az övét és a cipzárját. Egy húsos, vastag fasz ugrott ki elé. „Láss munkához.” – parancsolta Démon. Linda engedelmeskedett. Megragadta a faszt, és a szájába vette. Az előváladék már gyöngyözött a hegyén. Soha nem izgatta, hogy fasz van a szájában, amíg nem találkozott Démonnal. Mellbimbói megkeményedtek a blúza alatt. Lázasan bólogatni kezdett. Az orális szex készségei sokat fejlődtek az elmúlt nyolc hónapban. A fasz hamarosan csúszós lett. Nyögött és nyáladzott végig a hosszán. Nyögések és gügyögések követték, ahogy dolgozott a faszon. Linda bugyija egyre nedvesebb lett, miközben Démon faszát szopta. „Mozgasd a kezeidet.” Démon lenézett rá. Nadrágja egyre lejjebb csúszott a padlóra. „És nézz fel.” Szemeik összekapcsolódtak, Démon elkezdte dugni az arcát. Linda szemei felakadtak. Nem emlékezett, mikor csinálta utoljára ilyen durván, de imádta. A fasz érzése a nyelve ellen megborzongatta a mellbimbóit. Kinyitotta a blézerét, és benyúlt a blúza alá, örült, hogy aznap reggel elhagyta a melltartót. Erős kezek fogták meg a fejét. Démon kalapálta a torkát. „Igen….” – nyögte. Szája nyitva volt. Légzése egyre szaggatottabb lett. Lassította a tempót. „Igen.” Visszahúzódott, csak a hegyét hagyva bent. Sperma árasztotta el Linda száját. Küzdött, hogy lépést tartson, annyit nyelt, amennyit csak tudott. Sperma csordult ki a szája sarkából. Szemei rebegtek, ahogy élvezte az édes, sós ízt. Minden cseppet lenyalt, nyelvével körözve a hegyén. Linda hagyta, hogy a fasz kicsússzon az ajkairól. Büszke volt a munkájára. Nem volt ideje levegőt venni. Démon felrántotta a karjainál fogva, vállára emelte, és a hálószobája felé indult. Még soha nem szexeltek az ő házában. Már ismerte az utat. Elegáns, mégis otthonos volt a fő hálószoba. Egy tágas, queen méretű ágy volt a középpontban, egy igazi királynőnek való. Lila szatén lepedőkkel volt díszítve, és egy fekete, fém baldachin keretezte. Jól működött a dugáshoz is. Démon szétterítette Lindát az ágyon, és lerántotta róla a szoknyát és a bugyit. Linda levette a blézert. A mellei ringása a puha, selyem blúzban vad dühöt váltott ki Démonból. Könnyedén letépte róla a blúzt. A gombok különböző irányokba repültek. A karján és a hátán is szakadások nyíltak. Soha többé nem fogja viselni. „A francba, Démon!” – duzzogott Linda. „Szerettem azt a felsőt.” „Lépj túl rajta.” Démon vigyorgott, ahogy a gyönyörű melleket bámulta előtte. Megcsapta merev farkát a puncijához. „Hmm. Már nedves, mint egy jó kis ribanc, mi?” Linda elrejtett egy mosolyt. Széttárta a lábait, nedves puncija lelkesen fogadta lüktető farkát. Csak néhány hét telt el az utolsó együttlétük óta, de Démon farka idegennek tűnt benne. Hiányzott neki az érzés, hogy a Démon kitölti. Ma este majdnem elfelejtette, milyen nagy. „A francba.” – nyögte, ahogy megadta magát a vastagságának. Démon a szemébe nézett, és egy mosolyt villantott rá, ami méltó volt a „démon” becenevéhez. Csábító és kegyetlen egyszerre. Öklére támaszkodva kezdte el a döféseket. Olyan mélyen temette a farkát, amennyire csak tudta, majd visszahúzódott, hogy csak a hegye maradjon bent, és teljes hosszában visszatolta, ismételve a mozdulatot vad elhagyatottsággal. Linda remegett. A lökések egy szenvedélyes viszony, egy féktelen gyors menet és egy sötét rituálé stílusait keverték. Egy csipetnyi szenvedély is hozzáadódott. Nem volt szerelem köztük. Egymás önző, szexuális céljainak eszközei voltak. Az ágy alattuk mozgott és rázkódott. A baldachin fölöttük zörgött, és az ő mozgásuk ritmusára lengett. Linda megragadta a lepedőt. Minden állatias lökés végigszáguldott az ágyon. Démon visszahúzta, hogy fogadja a következő lökést. Felült, a mellkasához szorítva a lábait, és fokozta az intenzitást, farkát a puncijába döngölve. Mellei előtte ringtak és ugráltak. Csodálta őket, a formájukat.
cserbenhagysz, akkor nem csak a fiadnak lesz baja.” Linda bólintott, és próbált nem mutatni a félelmét. Damon elengedte őt, és kilépett az ajtón. Linda lassan visszaült az ágyra, és mély lélegzetet vett. Az éjszaka eseményei még mindig a fejében kavarogtak. Ahogy hallotta az autó motorjának távolodó hangját, tudta, hogy egy újabb fejezet zárult le az életében.
—
A testük mozgása lenyűgözte. Nagyszerű mellek egy ötvenes nőhöz képest, gondolta magában. Verejték tört ki a bőrén. A testük csattanásának hangja csak fokozta az egyre növekvő zenei kíséretet körülöttük. Felgyorsította a tempót. „Kész vagy egy újabb adaghoz?” Linda kinyitotta a szemét. Nem emlékezett, hogy becsukta volna őket. „Uh-huh.” A hőség felépült benne. „Nem úgy hangzik.” Vigyorgott. „Igen…kérlek.” Egy remegés futott végig a lábán. A hőség egyre forróbb lett. „Úgy hangzik, mintha nem akarnád.” Fokozta az intenzitást. Az orgazmus erősebben csapott le rá, mint legutóbb. Letépte a lepedőt az ágyról. A szíve hevesen vert. Sikoly sikoly után tört fel mélyen belőle. A lábai remegtek, Damon szorításában. Szavakba fulladt, dadogott. „Mi az, ribanc?” A szavak végül kijöttek. „Igen! Kurvára akarom.” Sírt. „Akarom, hogy teleélvezd a puncimat. Akarom, hogy minden cseppeddel megtöltsd.” „Ezt gondoltam.” Széttárta a lábait, és ráfeküdt. Linda a dereka köré fonta a lábait, miközben az orgazmus utórezgései végigfutottak a testén. Beleharapott a jó vállába, elég erősen ahhoz, hogy nyomot hagyjon. Pont erre volt szüksége. Üvöltött, miközben egy sor sperma spriccelt a puncijába. Linda nyögött, ahogy megtelt. Felült, és kicsit kihúzódott, hagyta, hogy több is spricceljen a punci ajkaira. A sperma és a nedvei keveréke lefolyt a rózsabimbójáig. Damon csodálta a munkáját. A farkát a csiklójához csapta, a keveréket a hegyére kente. Linda megremegett válaszul. Kapkodta a levegőt. Ami őt illeti, a várakozás megérte. Könnyebbnek érezte magát, mint legutóbb. A bőre csillogott a verejtékük keverékétől. Elégedett királynőnek érezte magát. Damon azt a lökést adta, amit keresett. Még nem végzett. Megragadta a lábát, és a hasára fordította. „Hmm.” Morgott. „Gyönyörű segg egy ötvenes nőhöz képest.” „52.” Kinyújtózott, miközben kijavította. Érezte, ahogy egy kéz a hátának kis részére helyezkedik, miközben a félig merev farka a formás feneke közé furakodott. Nedves volt a nedvei és a spermája keverékétől. „Mit csinálsz…” Egyre közelebb és közelebb került a fenéklyukához. Ugyanaz a sperma és nedvek keveréke borította. „Mi…” Damon ráfeküdt a hátára. A fülébe suttogott azzal a hűvös, bársonyos hanggal. „Lazíts. Hetekig visszatartottál, és azt hiszed, végeztem?” Az orális szex egy dolog volt. A punci döngölése volt, amit akart. A seggének megdolgozása nem szerepelt a listáján, de nem hagyhatta, hogy az alkalom elszálljon. Lassú, mély lélegzeteket vett. A teste ellazult a súlya alatt, mintha beleolvadna a gyűrött lepedőkbe. A bejárata éppen annyira engedett, hogy a farka hegye becsússzon. „Ez az.” Damon bátorította. A hangja megnyugtató volt a fülében. Lassan behatolt. A fenéklyuka kinyílt, üdvözölve a farkát. Ahogy beljebb nyomult, érezte, hogy a félig merev farok megkeményedik benne. Az idő lelassult, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre nyomult. A hangok egyvelegét nehéz lélegzetek váltották fel. Végül minden centiméter benne volt. Damon egy kezet a torka köré font. „Kész vagy egy újabb adaghoz?” Nem látta őt. A szemei rebegtek. „Bassz meg, kérlek.” Damon adott neki időt, hogy hozzászokjon a farkához, mielőtt felgyorsította volna a tempót. Egyik kezével a torkát fogta. A másikkal összeszorította a melleit. Linda elbűvölten nyomult vissza a farkára, meghívva őt, hogy olyan mélyre hatoljon, amennyire csak tud. Damon örömmel teljesítette a kérést. A fenekéhez dörzsölődve, Damonban felizzott a vad vágy. Erősebben szorította őt. Bestiális morgások zúgtak Linda fülében, miközben tovább döfködött. Úgy hangzott, mint egy megfosztott állat. Úgy hangzott, mint egy démon. Lázasan izzadtak, bőrük egymáséhoz tapadt. Linda beleharapott a lepedőbe. Egy újabb orgazmus épült fel. A szemei hátrafordultak. Az alatta lévő lepedők nedvesek, majd ragadósak lettek. Rázkódott és keményebben nyomult, nyögve a lepedők között. „Jó…lány.” Damon lihegte a szavak között, próbálva tartani a heves tempót. „Kész…vagy…bassza meg!” Elélvezett, mielőtt befejezhette volna a mondatot. Spricc spricc után festette be a belsejét. Basszus, gondolta Linda. Hogy tud ennyit elélvezni? Ez már három nagy adag egymás után. Damon elengedte a torkát, és mindkét kezével a melleit fogta, simogatva őket, miközben az utolsó cseppeket is kiürítette. Linda kinyújtózott az ágyon, mint egy ellazult macska. „Basszus.” Suttogta Damon. „Nagyszerű mellek, nagyszerű segg, nagyszerű punci. Basszus.” Mély lélegzetet vett, és felült, óvatosan kihúzva a farkát. Sperma csordult ki utána. Újra megcsapta a fenekét. „Ilyen jó ribanc.” Felállt, és belebújt a nadrágjába. Linda megfordult, próbálva nem túlzottan élvezni az utóhatást. „Szóval,” mondta, „nincs gond a fiammal, igaz?” „Amíg nem próbál megint leszúrni. Legközelebb eltöröm a karját.” Linda tanulmányozta a mellkasán lévő kötést. A vad szexük meglazította. „Ez fair, ha csak eltöröd. Hülyeség volt.” „A többi megállapodás szerint, de válaszolj a kibaszott telefonodra, amikor hívlak.” Az ajtó felé lépett. Az inge még mindig a konyhában volt. Linda még mindig a kötést nézte. Sebzett titán kinézetet kölcsönzött neki. Vágy virágzott az elméjében. Az elkövetkező napokban újra és újra lejátszotta majd az éjszaka jeleneteit a fejében. Valószínűleg később ujjazni fogja magát. Damon visszanyerte a figyelmét. Megragadta a torkánál fogva, és felállította. A másik kezével a fenekét markolta. A fogás meglepte. A kezeit a mellkasára helyezte. Meztelenül és sebezhetően egyenesen a Démon szemébe nézett. „És legközelebb, ha
A démon mosolya újra megjelent, ahogy beszélt. „Vedd fel azt a kibaszott telefont, és mondd ezt.” ************* Megjegyzés a szerzőtől – Ezt egy rövid, egyszeri történetnek szántam. Egy-két évvel ezelőtt jutott eszembe az ötlet, és végre volt időm megvalósítani.