A reggel csendes volt. Békés. Dániel hajnalban kelt fel, hogy megnézze a napfelkeltét, és kiment az első ajtón, hogy ne ébressze fel Tivadar-t. A vízhez ment, és hagyta, hogy a hullámok a lábát mossák. Az előző estére gondolt. Arra, hogy a neve hogyan szökött ki Tivadar ajkairól az élvezet hevében. Dániel azon tűnődött, mi jött rá abban a szekrényben. Soha nem gondolt Tivadarra ilyen fényben, de látva a testét és, a francba is, látva, ahogy magához nyúl, miközben rá gondol… „Dániel!” kiáltotta Tivadar. Dániel hátranézett a válla fölött, de nem fordult meg, tudva, hogy sátor van a fürdőnadrágjában. „Milyen a víz?” kérdezte Tivadar, miközben a parton kocogott. Dániel nem válaszolt, helyette egyenesen a vízbe ment, hogy lehűtse magát. Csak amikor már derékig ért a víz, akkor fordult meg és kiáltott vissza. „Majdnem tökéletes! Még jobb lesz, ha a nap már fent lesz.” Figyelte, ahogy Tivadar végigfut a parton, mint egy homokos kifutópályán. Tivadar fitt volt, és úgy tűnt, tudta is ezt. Amióta felépült a mellkas műtétből, edzett, hogy tökéletesítse a mellkasát és a vállait. Dániel élvezte a látványt, de mit nem adott volna azért, hogy érezze azt a keményen megszerzett fizikát az ujjai alatt. Tivadar a lábával tesztelte a vizet, mielőtt Dániel mellé merült volna. Elkezdett kagylókat keresni a lábával. „Miért Tivadar?” kérdezte hirtelen Dániel. „Miért Tivadar? Mármint, miért ezt a nevet választottam?” válaszolta Tivadar. „Igen, miért Tivadar?” Tivadar egy pillanatra megállt és hümmögött. „El tudsz képzelni másként?” kérdezte. Dániel kicsit nevetett és fröcskölt egy kis vizet felé. „Ez nem válasz!” „Itt a válaszod!” nevetett vissza Tivadar, és visszafröcskölt. Innentől kezdve őrület volt. A két vízben ázott egymást, míg Dániel meg nem ragadta Tivadar karját és közel húzta egy fejfogásba. Tivadar küzdött, hogy kiszabaduljon, és játékosan próbálta viszonozni a szívességet. Ez felizgatta Dánielt; az erős férfiak mindig is beindították. Szeretett birkózni, amíg ő vagy a másik fel nem adta a fáradtságot. A két birkózott, míg végül mindketten nehezen lélegeztek, Dániel Tivadart a törzsénél fogva tartotta, és a háta Dániel felé nézett. Tivadar nem tűnt úgy, hogy zavarná a helyzet, de Dániel küzdött, hogy ne nyomja a merevedését Tivadar fenekéhez. Tivadar, most már fáradtan és gyengén, még egyszer megpróbálta lehúzni Dániel fogását. A mozdulat a fenekét Dániel ágyékához nyomta. Tivadar kicsit megdermedt, és Dániel elengedte. Amikor Tivadar Dániel felé fordult, elpirult, de mosolygott. „Dániel, ez nekem szól?” kuncogott egy kicsit, miközben helyet csinált köztük, ahogy ugratta. Dániel elvörösödött és készült, hogy lefröcskölje Tivadart. „Nem! Nem,” nevetett Tivadar, felemelve a kezét. „Ez nem probléma – nem – csak nem számítottam rá.” Tivadar már egy ideje vonzódott Dánielhez. Azután kezdődött, hogy felajánlotta, hogy segít Tivadar T-injekcióival, amikor panaszkodott róluk. Ez egy egyszerű ajánlat volt, de kedves. Ahogy közelebb kerültek egymáshoz, Tivadar elkezdett fantáziálni róla, de soha nem gondolta volna, hogy Dániel is ugyanígy érezne. Meglepetésként érte, de izgalommal töltötte el. Bátorságot adott neki. Növekvő csend volt köztük. „Hé,” lépett közelebb Tivadar, kicsit kinyitva a karjait. „Ahogy mondtam, ez nem probléma.” Mozgott, hogy a kezét Dániel fürdőnadrágjának derékszíjára tegye, újra közelebb húzva a testüket. Dániel magán kívül volt. A felkelő nap éppen jól világította meg Tivadart, és itt volt, elég közel ahhoz, hogy lássa a szeplőket a szemében. Már majdnem megcsókolta, de Tivadar feje fölött észrevett néhány kocogót. „Vannak emberek…” mutatott rá Dániel, igyekezve nem reagálni Tivadar kezeire. Pillangók jelentek meg a gyomrában, valahányszor megérezte az ujjait a hasán. „Akkor találnunk kellene egy privátabb helyet, nemde?” mosolygott újra Tivadar, elengedve Dániel fürdőnadrágját, cserébe a kezéért. Gyengéden húzta Dánielt a partra. A part mentén, nem messze, volt egy zuhanyzó kunyhó, ahol le lehetett öblíteni magukat. Tivadar elengedte a kezét és odament. Dániel követte. Belépve egy sor zuhanyfülkét láttak. A fülkéknek mennyezettől padlóig érő falai voltak, és egy ajtó, amely megmutatta a lábukat, amikor bent voltak. A fülke belsejében egy magas polc és egy pad volt ülésre. Tivadar a legvégső fülkéhez ment, intve Dánielnek, hogy csatlakozzon hozzá. A barna odasétált, és együtt beléptek. Kicsit szűkös volt két testtel, de ez nem volt probléma. Amint a zár a helyére került, Tivadar azonnal bezárta a teret köztük, a kezét Dániel mellkasára téve. Dániel a kezét Tivadar csípőjére helyezte. Találtak egy privát helyet. Tivadar kezei felcsúsztak, hogy megfogják Dániel arcát, és az ajkaik találkoztak. Tivadar szája azonnal kinyílt, és a nyelveik egymásnak csúsztak, miközben csókolóztak. Dániel kezei Tivadar oldalán futottak végig, lemerülve, hogy megfogják a fenekét, és még közelebb húzzák a testüket. Tivadar halkan felnyögött, érezve, hogy Dániel keménysége a csípőjébe vág, és előrehajolt, Dániel hátát a hideg zuhanycsempéhez nyomva. Ott volt újra, az a kis birkózás, ami Dánielt megőrjítette. Dániel megtalálta Tivadar kezeit és felemelte őket a feje fölé, a másik falhoz nyomva. Egy kézzel tartotta Tivadar kezeit, és a másikkal Tivadar mellkasát simogatta. A keze egyre lejjebb és lejjebb csúszott. Tivadar úgy tűnt, elolvad tőle, a teste elernyedt, de nem sokáig. A zuhanyzó kunyhó ajtaja kinyílt, és néhány férfi lépett be, beszélgetve. Tivadar és Dániel egymásra néztek, megdermedve a helyzetükben.
Theo volt az első, aki megmozdult, egy pillanatra visszahúzta a kezét, hogy elérje a zuhanycsapot. Megnyitotta, hagyva, hogy a nap melegítette tartályból származó víz rájuk zúduljon. A két férfi, aki belépett, a saját dolgával foglalkozott, belépve a saját zuhanyzójukba. Theo visszatette a kezét oda, ahol Dániel tarthatta őket a feje fölött, és Dániel több mint készségesen teljesítette ezt. Ismét leszorítva, Theo tehetetlen volt Dániel leereszkedő kezével szemben. Dániel játszott Theo fürdőnadrágjával, tükrözve azt, amit Theo korábban vele tett. Dániel keze belecsúszott Theo fürdőnadrágjába, miközben szájuk összefonódva maradt. Gyorsan szétnyitotta Theo ajkait mutató- és gyűrűsujjával, középső ujja pedig egyenesen a csiklójára ment, lassú, kínzó köröket leírva. A szőke kinyomta a hasát és halkan lihegett Dániel szájába. Dániel megszakította a csókot és homlokát Theodore-éhez támasztotta, miközben keze lejjebb csúszott, ujjai Theo nedvességében mozogtak. Dánielnek eszébe jutott, milyen nedves volt a puncija az előző éjszaka, amikor Theo az ágyra hajolt. A kunyhó bejárata ismét kinyílt, és még néhány férfi lépett be. Ezúttal nem zavarta Dánielt. Egy ujját becsúsztatta Theo-ba, és egy halk nyögést kapott jutalmul. Elengedte Theo kezeit, hogy befogja a száját. „Légy szép csendben nekem, Theo.” Dániel suttogta, ujjait egyenletesen mozgatva. Theodore kezeit Dániel csuklójára helyezte, teste vonaglott az érintése alatt. Zuhanyukon kívül a többi lakó a saját dolgával foglalkozott, gyorsan megtöltve a többi fülkét. Hamarosan egy utolsó strandoló is belépett, és az utolsó fülkéhez ment. A kopogás elég volt ahhoz, hogy a két férfi ismét megdermedjen. Dániel gyorsan elvette a kezét, Theo nemtetszésére, és megszólalt. „Foglalt!” Csiripelte. Aggódva, hogy a lábát meglátják, Theo letérdelt a padra, hasa a fal felé nézett. Ez ötletet adott Dánielnek. Theo mögé lépett és megsimogatta az oldalát. A szőke hátranézett a válla fölött és azonnal megértette. Theo kinyomta a fenekét, miközben Dániel segített lehúzni a fürdőnadrágját. „Akarod ezt?” Dániel halkan ellenőrizte, lehúzva a saját fürdőnadrágját annyira, hogy elővegye a farkát. Theo nem válaszolt, egyszerűen hátranyúlt, hogy megfogja Dániel farkát. Dániel beharapta az ajkát, miközben barátja simogatta. Előrelépett, amikor Theo meghúzta, és a puncijához igazította magát. Újabb kopogás hallatszott az ajtón, miközben Theo ráült Dániel farkára. „Foglalt!” Ismételte Dániel, ezúttal mélyebb hangon, ahogy Theo forrósága elnyelte. Eleinte lassan mozogtak, félve a zajtól a zsúfolt kunyhóban. A mozdulatok lassúak és sekélyek voltak. Dániel visszatette a kezét Theo szájára, mielőtt felgyorsította volna a tempót. Teste csodálatos érzés volt, szoros, de egyre inkább hozzászokott a dugáshoz. Dániel érezte Theo forró leheletét az ujjain át. A zuhany és a többi lakó beszélgetése elnyomta, de testük kezdett a legkisebb csattanásokat kiadni. Szenvedélybe merülve Dániel keményebben dugta Theót, másik kezével Theo csípőjét markolva. Theo a ritmusra nyögött, szemei becsukódtak. Újabb kopogás. Ezúttal dörömbölés. „Fejezzétek már be!” Egy névtelen hang kiáltott. Dániel megállt, hogy válaszoljon, de Theo tovább mozgatta a testét. Theo látványa, ahogy magát dugja Dániel farkán, lélegzetelállító volt. „Csak egy perc!” Dániel visszakiáltott. Dániel alig hallott, annyira a szőkére koncentrált. Érezte, hogy egy orgazmus kezdődik benne, és pánikba esett. Vajon Theo szedett fogamzásgátlót? Nem volt ideje gondolkodni rajta, Theo egyre keményebben és gyorsabban mozgatta a testét. „Theo…” Dániel kezdte. Theodore gyors mozdulattal elhúzta az arcát a kezétől. „Ne állj meg-” Theo parancsolta, halk és nehéz hangon. Orgazmusa gyorsan közeledett. Dániel mindkét kezét Theodore csípőjére tette és egy utolsó alkalommal mélyen belecsapott Theo puncijába. Dániel először élvezett el, egy elfojtott nyögés rekedt a torkában. Theo másodszor élvezett el, képtelen volt megállítani egy nyögést, ami a levegőbe szökött. A kunyhó elcsendesedett. Lihegve a két férfi lassan összeszedte magát. Theo büszke volt magára a dugásért; már egy ideje ezt akarta. Dániel viszont vörös volt a szégyentől, hogy el kell hagynia a fülkét. A kunyhó lassan életre kelt, és Theo, miután leöblítette magát, elzárta a vizet. A két férfi felhúzta a fürdőnadrágját és felkészült a szégyenmenetre. Theo vigyorogva nyitotta ki az ajtót, míg Dániel úgy nézett ki, mintha mindjárt hányna. Kézen fogva sétáltak ki, Theo hátranyúlt, hogy megfogja Dániel kezét. Egy férfi a folyosón füttyentett, ahogy elhaladtak, és a többi kunyhólakó kiabált. Dániel nyögött a figyelem miatt. Theo nevetett a bolondságukon. Kézen fogva hagyták el a kunyhót. Nem rossz az első alkalomhoz képest.