Ash végre befejezte a projektet, amin hetek óta dolgozott. Hátradőlt a székében egy sóhajjal, becsukta a szemét és élvezte az elért eredmény érzését. A munka volt az egyetlen idő, amikor elégedettnek érezte magát az életével. Ez volt a menekülés, egy lehetőség arra, hogy a képességeit használva valami hasznosat hozzon létre az emberek számára. A programozás nem csak egy hobbi volt. Ez volt az élete. Kicsit kinyitotta a szemét, amikor valaki belépett a szobába. Az illető Bence volt, a B csoportból való munkatársa. Ugyanazon a nagy projekten dolgoztak, csak nagyon különböző részein. Bencének mélyen lebarnult bőre és sötét, bozontos haja volt, amely ugrált, amikor megmozdította a fejét. Bár tél volt, Bence pólót és farmert viselt sötétbarna bakancsokkal. Nyaklánc és fülbevalók, valamint festett körmei miatt Ákosnak az volt a benyomása, hogy Bence egy kicsit különc. Magasabb volt Ákosnál, és mindig kicsinek érezte magát mellette, de nem jelentéktelen módon. Olyan módon, hogy Ákos elgondolkodott, milyen érzés lenne Bence mellkasához bújni, nagy izmos karjaival körülölelve, szorosan tartva kis testét. Elképzelte, hogy érzi Bence kölnijének illatát, és arcát a nyakába nyomja, hallgatva a légzését és érezve a melegét. Ákos elpirult, ahogy mindez eszébe jutott. Bence ránézett és elmosolyodott, kacsintott, mintha tudta volna, mire gondol Ákos. Aztán továbbment, hogy beszéljen egy másik munkatársukkal. Ákos mélyebben elpirult, és visszahúzta a székét az asztalához, úgy téve, mintha mélyen belemerült volna a munkájába, bár a számítógép képernyője már sötét volt. Még akkor sem nézett fel, amikor Bence elhagyta a szobát, bár a lépteit követte a folyosón, amíg el nem tűntek. Ákos sóhajtott. Valamikor meg kellett kérdeznie Bencét, hogy elmenne-e vele valahova. De mi van, ha nemet mond? Mi van, ha már kapcsolatban van? Mi van, ha Ákos félreérti, és Bence nem is meleg? Ákos sokszor elment az asztala mellett, és soha nem vett észre egy másik partner képét, bár egy nagy szivárványos unikornis ült a sarokban nagy chibi fejjel és szemekkel. Aranyos volt, és mindig megnevettette, amikor meglátta. Nem, biztosan jól értette a jeleket. Meg fogja kérdezni Bencét. Hamarosan. Meg kell tennie hamarosan, különben ez az egész az őrületbe kergeti.
Néhány órával később, egy hosszú értekezlet után, Ákos hazafelé tartott, kimerülten. Beszállt a liftbe, és megnyomta az első emelet gombját. Álmosan nézte, ahogy az ajtók bezárulnak, amikor hirtelen egy kéz jelent meg a kis maradék résben. Az ajtók újra kinyíltak, és ott állt Bence, mosolyogva. Ákos kissé összerezzent, megijedve és zavarban. „Bocsánat, én, ööö, nem láttalak jönni. Tartottam volna az ajtót,” dadogta, félreállva, hogy több helyet adjon Bencének. „Á, semmi gond! Csak örülök, hogy elértem! Hosszú út lett volna, ha a lépcsőn kellett volna mennem!” válaszolta Bence a mindig vidám és magabiztos módján. Ákos a padlóra nézett, szíve hevesen vert. Csak ketten voltak… egyedül… ebben a liftben. Hallgatta, ahogy a számok lefelé ketyegnek, az idő, hogy megkérdezze Bencét, egyre rövidebb lett. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, bármit, amikor hirtelen Bence kibökte: „Hé, lenne kedved valamikor elmenni valahova?” Ákos megdermedt, megdöbbent, szája még mindig nyitva. Lassan pislogott, próbálta felfogni, mit mondott Bence. Néhányszor kinyitotta és becsukta a száját, mint egy vízből kiugrott hal. Bence ott állt, várakozóan nézve rá. Néhány próbálkozás után Ákos végül megtalálta a szavait. „Ööö, igen, persze, az nagyszerű lenne.” „Szuper! Itt van a számom.” Kinyújtotta a kezét, és Ákos csendben a kezébe csúsztatta a telefonját, még mindig elképedve. Néhány másodperc múlva visszaadta neki. Ákos lenézett rá. A név Bence Kovács volt, egy szív emojival a végén. Ákos elpirult és felnézett. Bence sugárzóan mosolygott rá. „Mennem kell, de írj, amikor szabad vagy! Szeretnék többet megtudni rólad!” Újra kacsintott, és eltűnt, magára hagyva Ákost a liftben, gondolataiban kavarogva.
Néhány órával később Ákos megérkezett egy többcsaládos házhoz a városban. Úgy tűnt, mintha sokan lakhatnának itt, de csak egy autó parkolt a kis feljáróban. Az üres utcán parkolt, és felment a verandára az ajtóhoz. Idegesen tartotta a telefonját a kezében, egy nemrég küldött üzenettel, amelyben tudatta Bencével, hogy itt van. Kopogtatott volna, de a társasági szorongása miatt aggódott, hogy rossz ház előtt áll. Ákos nem számított arra, hogy ilyen gyorsan meghívást kap. Amint hazaért azon az éjszakán, küldött egy üzenetet Bencének, mondván, hogy a legtöbb este szabad, és szívesen találkozna hamarosan. Egy gyors válasz az címmel és egy időponttal aznap estére, és Ákosnak hirtelen programja lett. Zuhanyozott és borotválkozott, bár fogalma sem volt, hogyan fog alakulni az este. Egy rendes ingben, farmerben és bakancsban volt, remélve, hogy melegnek, de professzionálisnak tűnik. Bence hirtelen kinyitotta az ajtót, amitől megugrott. „Szia Ákos! Jó látni téged! Gyere be, gyere be.” Ákos félénken belépett az ajtón, azon tűnődve, le kell-e vennie a cipőjét vagy sem. Bence zokniban volt, így Ákos úgy gondolta, hogy le kell vennie a cipőjét, csak hogy tisztán tartsa a helyet. Annak ellenére, hogy egy lakás volt, meglepően tiszta és jól karbantartott volt. A kis tér ellenére otthonosnak érezte magát, nem zsúfoltnak. Egy kis macskatorony állt a sarokban, egy narancssárga cirmos macska bámult rá. Ákos rámosolygott. A macska ásított, mielőtt elaludt.
visszaaludni. Gergő és Ákos beléptek a konyhába, Gergő elővett egy üveg vörösbort a polcról. Felajánlott egy poharat Ákosnak, aki bólintott. Ő is töltött magának egyet, majd leült a szigetre, kényelmesen elhelyezkedve. Hátradőlt, és végigmérte Ákost. „Milyen volt az estéd?” kérdezte, miközben körbeforgatta a poharat a kezében. „Ööö, rendben. Nem igazán csináltam sokat, miután hazaértem és idejöttem. Leginkább az estére készültem.” „Ó? Egész nap erre gondoltál?” Gergő elmosolyodott. „Ööö, igen. Valahogy,” vallotta be Ákos, elpirulva. „Idegesnek tűnsz. Aranyos vagy, amikor ideges vagy.” Gergő kacsintott. Ákos mélyvörös lett, dadogva megköszönte, majd hosszút kortyolt a poharából. „Elárulok egy titkot. Én is egész nap erre gondoltam. Leginkább arra, hogy hogyan néznél ki az ágyamban.” Gergő elmosolyodott és kacsintott. Ákos egy kis sikolyt hallatott, túlságosan meglepődve és zavarba jőve, hogy bármit is mondjon. A lábai remegni kezdtek. „Mit szólnál, ha felmennénk az emeletre? Felejtsük el a vacsorát. Van valami jobb, amit megkóstolhatsz.” Gergő felállt, és felajánlotta Ákosnak a kezét. Ákos ránézett, majd elfordította a tekintetét, zavarban. „Előbb el kell mondanom valamit,” motyogta, felkészülve. „Nem vagyok az a férfi, akinek gondolsz.” „Ó?” Gergő felhúzta a szemöldökét. „Transznemű vagyok,” nyögte ki Ákos, kissé összerezzenve. A szavak kicsinek és jelentéktelennek tűntek a fülében. Még egy korty bort ivott, kerülve Gergő arcát. A szemei lesütve, várva a meglepetést, undort, zavart vagy gyűlöletet, ami biztosan következik. „Ez rendben van. Nem bánom, ha több lyukat is tönkreteszek,” válaszolta Gergő lazán, megragadta Ákos csuklóját, és felhúzta. Felvezette Ákost a lépcsőn és be a hálószobájába. Ákos botladozva követte, mélyen összezavarodva és vörös arccal. Ez egyáltalán nem az a reakció volt, amire számított, és zavarban volt, hogy mennyire felizgatta Gergő flörtölése. Gergő az ágy lábához lökte Ákost, majd becsukta az ajtót, bekapcsolva a mennyezet szélén futó piros csíkfényeket. Visszajött, és az alkarját Ákos vállára helyezte, a szemébe nézve. Ákos ügyetlenül a derekára helyezte a kezét, miközben lassan előre-hátra ringatóztak. „Jól vagy?” kérdezte Gergő, észrevéve az Ákos arcán lévő kényelmetlen kifejezést. „Igen, bocsánat. Nagyon ideges vagyok. Nagyon kedvellek, és nem tudom, mit csinálok.” „Itt van valami, ami segíthet.” Egy könnyed lökéssel hátratolta Ákost, akinek a lábai az ágy lábához ütődtek, és ráesett az ágyra. „Maradj ott.” Gergő egy fiókban kezdett kutakodni, miközben Ákos felült, figyelve őt. Miután megtalálta, amit keresett, visszajött, és egy kis gumimacit nyújtott Ákosnak. „Mi ez?” kérdezte Ákos, összezavarodva. Felvette, és a kezében tartotta. Úgy nézett ki, mint egy normál gumimaci. „Ez egy új típusú ehető. Ellazít és boldoggá tesz, de negyed annyi idő alatt hat. Segít az idegességeden. Alacsony dózis.” Ákos egy pillanatig gondolkodott, majd gyorsan bekapta, mielőtt túlgondolta volna. Olyan íze volt, mint egy normál gumimacinak, és azon tűnődött, vajon Gergő csak szórakozik-e vele. Gergő elmosolyodott, majd felmászott az ágyra mellé. „Jó fiú,” dorombolta, a kezét Ákos vállára helyezve, és hátradöntve őt. Ákos enyhén nyöszörgött, ismét elpirulva. Hagyta, hogy Gergő irányítsa, majd a szemébe nézett, miközben Gergő a keze hátuljára csúsztatta a kezét, és összehúzta az arcukat. Hirtelen az ajkaik összefonódtak, és Ákos gyomra bukfencezni kezdett. A kezét Gergő arcára helyezte, miközben csókolóztak. Az arca enyhén szúrós volt a könnyű borostától. Gergő ajkai puhák és melegek voltak, Ákos ajkait közéjük véve és enyhén szívva, miközben a nyelvét végighúzta rajta. Ákos érezte, hogy elolvad, lehunyta a szemét, és élvezte az érzéseket. Könnyen felvette Gergő ritmusát, és beleestek egy ritmusba, már nem kellett gondolkodniuk. Hirtelen Gergő elhúzódott, és intett Ákosnak, hogy csússzon fel az ágyon. Ákos így tett, könyökén felkúszva, míg a feje a párnán nem pihent. Gergő ekkor felmászott rá, és a lábai közé ült. Ákos láthatta a merevedést a nadrágján keresztül, bár Gergő még nem tett semmilyen mozdulatot, hogy felfedje. Ehelyett lehajolt, és elkezdte kigombolni Ákos ingét, széthúzva azt, hogy felfedje a mellkasát. Ákos elpirult, tudva, hogy Gergő láthatja a műtéti hegeit, de Gergő arckifejezése nem változott. Lenézett Ákosra, éhes csillogással a szemében és egy mosollyal a szája sarkában. Most, hogy Ákos inge teljesen kigombolva volt, szabadon futtathatta a kezét Ákos mellkasán és testén, enyhén karcolva a bőrt a körmeivel. Ákos lihegni kezdett, a feje hátrabillent, hogy a mennyezetet nézze. Régóta nem nézett rá senki ennyi vággyal és szenvedéllyel. Imádta, ahogy Gergő felfedezi minden centiméterét. A keze minden görbületén végigfutott, a körmei libabőrt okoztak mindenhol. Mintha Ákos testét csodálta volna. Ez a gondolat még mélyebben elpirította, zavarban, de hihetetlenül felizgulva. Gergő lehajolt, hogy újra megcsókolja Ákost, majd az állkapcsára és a nyakára haladt, apró csókokat hagyva maga után. Gyengéden harapdálta Ákos nyakát, apró nyögéseket váltva ki belőle. Ákos vállain végigment, szopogatva, harapdálva, nyalogatva, csókolva és harapva. Ákos egyre hangosabban nyögött, ajkait harapdálva és nehezen lélegezve. Gergő lejjebb ment, hogy Ákos mellbimbóit szopogassa. A műtétje miatt Ákos elvesztette némi érzékenységét, így nem tudta érezni
A szívás. Felemelte a fejét, hogy elmondja Treinek, amikor Trei hirtelen beleharapott. Egy nyögés szakadt ki Ashből, és a feje visszahanyatlott a párnára. Nem kellett semmit mondania. Trei tudta, mit csinál. Miközben Ash mellkasán dolgozott, Trei lecsúsztatta a kezét Ash combjai közé. Eljutott Ash ágyékához, érezve kemény csiklóját a nadrágján keresztül. Ash nyögött, amikor Trei keze megérintette a legérzékenyebb részét. A nadrágja az ágyékához nyomódott, miközben Trei a csiklóját masszírozta a szöveten keresztül. Ash érezte, hogy az ágyéka felmelegszik és vágyakozva lüktetni kezd. Önkéntelenül is elkezdett fel-le mozogni, több stimulációra vágyva. Érezte, hogy csöpögni kezd a combjai között, az ágyéka fájt. Nyöszörögni kezdett, szüksége volt rá, hogy Trei tovább játszon vele. Ez már több volt, mint egyszerű vágy. Az ágyékából sugárzó hő lüktetett és csöpögött. Trei, ezt érzékelve, lassan elindult lefelé Ash hasán, minden centimétert megcsókolva, míg el nem ért Ash nadrágjához. Kigombolta a gombokat, és egy sima mozdulattal lehúzta a nadrágját és az alsóneműjét. Félredobta őket. Ash alsó fele most már a levegőnek és Treinek volt kitéve. Normális esetben zavarban lett volna, de most csak azt érezte, hogy Trei töltse ki. Trei egyik kezét Ash combjának belső oldalára helyezte, és széttárta a lábait. „Mindig ilyen sima vagy?” kérdezte, vigyorogva Ashre. Ash zihált és enyhén nyöszörgött, képtelen volt válaszolni. Trei nevetett, és lehajtotta a fejét, gyorsan megnyalva Ash csiklóját. Ash felnyögött és remegett, a lábai reszkettek. „Kérlek…,” motyogta Ash, a vágy eluralkodott rajta. Trei mosolygott. „Jó fiú. Imádom, amikor könyörögnek.” Aztán lehajolt, és az arcát Ash lyukához nyomta, a nyelve hosszú mozdulatokkal fel-le járt a punciján. Ash felnyögött, ahogy a szemei hátra fordultak. „Mindig ilyen nedves vagy?” kérdezte Trei, felnézve Ash szemébe. Ash megrázta a fejét. „Ez azt jelenti, hogy jól csinálom,” nevetett Trei, visszatérve Ash kinyalásához. Ash nyögött a gyönyörtől, a kezei összeszorultak és elernyedtek, ahogy a gyönyör hullámai átsuhantak rajta. Trei hirtelen Ash kemény csiklóját a szájába vette és szopni kezdte, ami miatt Ash rángatózni és hangosabban nyögni kezdett. Néhány másodperc alatt Ash lábai remegni kezdtek. A kezét Trei fejére helyezte, a haját markolva, miközben tovább rángatózott. Ash zihált és remegett, a szemei forogtak és a szíve hevesen vert. Megmarkolta az ágyat a másik kezével, a körmeit a szövetbe vájva. „Trei…” zihálta. „Közel vagyok. Mindjárt elélvezek.” Trei felnézett Ashre, de semmi mást nem mozdított. Továbbra is a nyelvét járatta Ash punciján és szopta a csiklóját, miközben hangos nyögések szakadtak ki Ashből. Ash lábai hirtelen megfeszültek, és egy utolsó rángással elélvezett. Nyöszörgések szakadtak ki belőle, és az ajkát harapta, ahogy az eksztázis hulláma átsuhant rajta. Az izmai görcsöltek, és a lábai önkéntelenül összezárultak, Trei feje még mindig a combjai között volt. Trei tovább szopott, lassítva a tempót, ahogy Ash orgazmusa lecsillapodott. Végül abbahagyta, és felnézett, mosolyogva. Ash még mindig enyhén rángatózott alatta, a feje oldalra hanyatlott és a szemei csukva voltak. Hevesen zihált, de már nem nyöszörgött. „Jól érzed magad?” kérdezte Trei, felülve. Ash bólintott, a szíve hevesen vert. A szorongása eloszlott, és most ölelkezős hangulatban volt. Mosolygott, és kinyújtotta a kezeit, mint egy baba, aki fel akarják venni. Trei mosolygott, levette az ingét. Ashnek egy pillanatra volt ideje megbámulni Trei hasizmait, mielőtt előrehajolt és összenyomta a mellkasukat. A súly megnyugtató volt, és Trei gyengéden vezette vissza az ajkaikat egymáshoz. Ash a mennyországban volt, ahogy a nyelveik összefonódtak. Átkarolta Trei vállát, és azt kívánta, bárcsak örökre a karjaiban maradhatna. Olyan régen érzett már szenvedélyt vagy vágyat. A belső melege mámorító volt. Egy hirtelen dörzsölő mozdulattal Trei a dudorát Ash kemény csiklójához dörzsölte, ami egy meglepett nyöszörgést váltott ki. Trei hátrahúzódott, mosolyogva nézett le Ashre. Ash visszanézett, könyörögve a szemeivel. A csípője felmozdult, újra Trei dudorához dörzsölve. Enyhén zihált, a puncija elkezdett rángatózni. Trei hátradőlt, és elkezdte kigombolni a sliccét. Lassan elővette a farkát, és elkezdte simogatni, miközben Ash nézte, nyáladzva. „Akarod ezt, bébi?” kérdezte, miközben lehúzta a nadrágját. „Mhm,” nyöszörgött Ash, még jobban széttárva a lábait. „Mm jó fiú.” Trei előrehajolt, a farkának fejét Ash puncijához és csiklójához dörzsölve. Ash nyöszörögni kezdett, próbálva még jobban Trei farkára dörzsölni. Éreznie kellett magában. Ki kellett töltenie és meg kellett dugnia. „Kérlek… szükségem van rá…” Ash elkezdett zihálni néhány perc után. Egyre kétségbeesettebb lett, a combjai most már remegtek. „Kérlek mit?” incselkedett Trei, vigyorogva. „Használd a szavaid, bébi.” Ash hangosan felnyögött, a feje hátrahanyatlott. „Kérlek… dugj meg. Szükségem van rá, hogy megdugj,” dadogta ki. „Mmm, ez az. Jó fiú. Ezt akartam hallani.” Egy lökéssel Trei teljes hosszát Ashbe nyomta, elérve Ash méhnyakát. Ash felnyögött, a szemei kitágultak. Megmarkolta az ágyat, az ajkát harapva, hogy ne nyögjön hangosan. „Rendben van, bébi. Lehetsz hangos. Tudom, hogy akarod,” gügyögte Trei, elkezdve mozgatni a csípőjét. Ash nyögött, a körmeit az ágyba vájva. „Szereted érezni, ahogy benned vagyok? Tudom, hogy már régóta nézel rám. Régóta akarod ezt a farkat magadban, ugye?”
„Mindig is azt akartad, hogy érezd, ahogy kitöltelek és keményen döngetlek.” Ahogy Bence beszélt, egyre gyorsabban kezdte mozgatni a csípőjét. Átkarolta Ákos combjait, és ezt használta fel, hogy még erősebben lökjön. Ákos alig kapott levegőt, az egész teste remegett. Hangos, ziháló nyögéseket hallatott, miközben az arca az élvezettől eltorzult. „Közel jársz már, édes?” kérdezte Bence, miközben ő is kezdett lihegni. „I…igen. Basszus… igen. Közel vagyok,” dadogta Ákos, remegve. Érezte, ahogy a nyomás egyre erősebben tolódik fel egy falnak. Egyre erősebb lett, mígnem végül az orgazmus áttört rajta. Ákos lábai megfeszültek és hevesen remegtek. A háta felívelt, és a feje ide-oda gördült, ahogy az élvezet hulláma átmosta. Minden izma görcsbe rándult és remegett, és a puncija erősen összehúzódott, pulzálva Bence farkán. Bence is lihegni kezdett, még mindig lökve, de most már lassabban. Amikor Ákos már nem remegett annyira, Bence kihúzódott és elkezdte magát verni, nyögve. Néhány másodpercen belül a spermája kilövellt, Ákos hasára és mellkasára csöpögve. Ákos alig vette észre, az orgazmus teljesen elhomályosította az elméjét. Amikor Bence orgazmusa is alábbhagyott és a farka már nem csöpögött, lassan lemászott az ágyról és besurrant a szomszédos fürdőszobába. Egy másodperccel később visszatért, több törölközőt hozva magával. Az egyiket Ákosnak dobta, a másikkal pedig magát tisztította meg. Ákos lassan nyúlt át, hogy elkezdje magát tisztítani, hirtelen nagyon fáradtnak és nehéznek érezve magát. Letörölte a spermát, majd gondatlanul a földre dobta a törölközőt. Bence nevetett, felvette és a szennyesbe dobta. Álmosan Ákos bebújt a takaró alá, kényelmesen elhelyezkedve. A lepedők selymesen simák voltak, és nyugtatóan hatottak a meztelen bőrére. Bence mellé bújt, a mellkasát Ákos hátához nyomva. Ákos biztonságban és boldogabbnak érezte magát, mint hosszú ideje. Jó érzés volt, hogy valaki kívánta és akarta őt. Elmosolyodott a most már sötét szobában. Néhány percen belül elaludt, halkan horkolva.